Egész életünkben tanulunk és tanítunk. Néha érdekes dolgokat, és néha feleslegesnek tűnő információkat. Dr. Kereszty Orsolya intézetigazgató így vezette fel a napot: “Nem hagyható figyelmen kívül, ha egy szakember, egy laikus vagy “. Hogy vélekedik erről egy matematikus, egy mérnök, egyetemi tanárok, coach-ok és más tudásátadással foglalkozó emberek?

Április végén az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara harmadjára rendezte meg a Tudás, tanulás, innováció konferenciát – álljon itt egy rövid jegyzet két előadásról és két workshopról.

Mérő László meséi Extremisztánról

Mérő tanár úr a tőle megszokott stílusban ismertetett meg velünk két eltérő világot: Átlagisztánt (ÁI) és Extremisztánt (EI). ÁI kiszámítható, rengeteg ismeretünk van róla, kevés meglepetés szokott itt érni minket. Tipikus példa, ha meg kell tippelnünk a 2 méternél magasabb emberek átlagos magasságát (203 cm).

Ezzel szemben EI tartogat meglepetéseket, kevés ismeretünk van róla, és jellemzően rosszul tudunk jósolni. Mérő példának a következő kérdést tette fel: mennyi az átlagos tőkéje a 20 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkező cégeknek? A válasz 28 millió dollár. Ha ezt ÁI-ra lefordítanánk, akkor a két méter feletti átlagos magasság 280 cm lenne. Megfigyelhető, hogy a műszaki és gazdasági területekről való tudás túlnyomórészt EI-ban található. Mit kezdhet ezzel az okos ember?

Az okos ember tudja, hogy ÁI kiszámítható, így előre tudja jelezni a jövőt, ugyanakkor EI-ban ez lehetetlen, így ott tud előre alkalmazkodni. Erre azért képes, mert konvertálható tudása van. Modelleket és maketteket képes megismerni és alkalmazni, el tudja magyarázni, hogy miért azt használta, amit választott.

Egy mérnök így tervezne iskolát

Halácsy Péter a Prezi alapítása után többedmagával megálmodott egy olyan iskolát, ami nem a megszokott keretekkel és módszerekkel működik, ez a Budapest School.

Péter mérnökként két gondolatot keresztezett a Budapest School létrehozásakor: egyrészt a lean szemléletet, másrészt a “gyerek akkor és azt tanulja, amikor és amit akar”.

A lean szemléletnek megfelelően eliminálnak minden veszteséget a folyamatok fejlesztésénél. Álljon itt Sugata Mitra, az angliai Newcastle Egyetem kutatójának gondolata: “Egy állásinterjún a reménybeli munkáltatót fikarcnyit sem érdekli, ha a jelentkező betéve fújja a 17-es szorzótáblát. Akkor miért tanítjuk?”

A második gondolat megértéséhez álljon itt egy idézet a BS honlapjáról:

Az a feladatunk, hogy felkeltsük és fenntartsuk a kíváncsiságukat, megszerettessük velük a kihívásokat, valamint fejlesszük szociális érzékenységüket és érzelmi intelligenciájukat. Nem akarjuk, hogy mindent megjegyezzenek, amiről szó esik. Azt szeretnénk, hogy értsék az összefüggéseket, és – az iskola falain kívül is – alkalmazni tudják a tanultakat.

Habár a fenti gondolatokkal abszolút egyetértek, felvet bennem kérdéseket ez az oktatási modell is. Mi van akkor, ha a gyerek csak azt tanulja, amit ő szeretne, de kilépve a nagyvilágba pont olyan tudásra lenne szüksége, amit nem tanult meg? Igen, rá tud keresni az interneten, meg tud kérni másokat, hogy segítsen – ezt vajon tekinthetjük veszteségnek vagy pazarlásnak a lean szerint?

Remélem, hogy sikerül jobban megismernem a BS izgalmas oktatási modelljét és hosszú távú stratégiáját. Hogyan tudnak például munkát vállalni majd az onnan kikerülő diákok, vagy hogyan teljesítenek majd a felsőoktatásban?

Dr. Fábry György gondolatai a tudás értékéről

Fábry tanár úr az ELTE docenseként a tudásátadás, tudásmenedzsment területeire kalauzolt minket – beszélgettünk.

Ő hívta életre többedmagával a Mindentudás Egyetemét, így kíváncsian vártam, hogy mi fog történni a workshop-ján. A kijelölt 60 perc hamar lepergett – a tanár úr feltett pár kérdést, majd a résztvevők válaszolgattak rá a saját területükről és tapasztalataikból. Újabb kérdéseket vetettek fel, így tényleg megvolt a beszélgetés jellege a workshop-nak.

Elgondolkodtató gondolatok röpködtek a teremben, és mindegyik az első kérdésből alakult ki:

Milyen alapon alkothatnak véleményt a tudásról, a tudásintézményekről a tudás-laikusok?

(Tudás-laikus: olyan személy, aki nincs benne a tudásteremtésben és -megosztásban az adott területen)

Mindannyian tudás-laikusok vagyunk valamely területen, lásd: többen labdát sem láttak az utóbbi 10 évben, de a fotelből kiválóan sorolják a focisták hibáit. Ami kifejezetten tetszett, hogy több oldalról is körüljártuk azt a kérdést, hogy vajon a tudás megosztásával a felelősséget milyen mértékben osztjuk meg? Gondolj csak az orvosra, aki a szülő kezébe helyezi a döntést a gyereke súlyos műtétjéről. Vajon hogyan lehet a legtöbbet kihozni egy ilyen folyamatból?

Coaching szemléletű vezetés

Dr. Lakner Szilvia előadása volt a nap zárása. Vállalati coach-ként dolgozik az egyetemi tanítás mellett, és az ide kapcsolódó tapasztalatait hozta el egy előadás formájában. Szóba került, hogy egy mai vezetőnek célszerű a coaching eszközeivel élni és támogatni a munkatársait, de fontos az, hogy határt húzzunk valahol. A főnök-beosztott viszony hierarchikus, a coach viszont nem alá-fölérendelt viszonyban áll a résztvevővel – ezért nevezi Szilvia coaching szemléletűnek ezt a vezetési formát.

Ez egy alapozó előadás volt: összeszedtük a coaching szemléletű vezetés legfőbb ismérveit, ami pedig számomra hitelessé tette, hogy az előadó a saját gyakorlatából hozott példákat az egyes részekre.

Összefoglaló

Kellemesen fárasztó élmény volt, kicsit egy TEDx-es napra hasonlított: egy központi gondolat körül forgott az egész konferencia, amelyhez matematikus, mérnök, tanár, coach adott hozzá egy-egy szeletet a saját tudásából és tapasztalatából. Nem értem, hogyan kerülte el a figyelmem az első két konferencia, de feltehetőleg jövőre is eljövök. 🙂

* A használt fényképeket Kanjo Nada készítette, köszönöm, hogy használhatom!

Nem engedheted meg, hogy lemaradj.

A legfrissebb tippek, trükkök, technikák saját magad és a csoportod fejlesztéséhez - ezt adja a Kollektíva.