A viselkedés tervezhető – megmutatjuk, hogyan

Az információgyűjtés az alfája és omegája minden szakmának, ha jól akarod űzni. Mivel itt vagy, biztos vagyok abban, hogy te is a legjobban akarod csinálni a dolgaidat és emellett a gamificationt is a legjobban szeretnéd felhasználni. Most segítek neked kiválogatni a lehetséges lépések közül azokat, amivel mattot adsz a versenytársaidnak.

Az első lépés? Könyvek, de itt ne állj meg

A gamification egyre inkább erőre kap itthon, és évről évre csökken a lemaradásunk a külföldi tudáshoz képest. Ebből két dolog következik:

  1. Egyre több olyan angol nyelvű szakkönyv lát napvilágot, ami nem csak tessék-lássék módon írogat a gamification mindenki által unt, legismertebb példáiról. Ezek a könyvek megtanítanak megérteni a gamification működését és módszertant adnak a kezedbe. 
  2. Konferenciából is növekszik a gamificationt tárgyalók száma, akár a tematikus, akár az általános vetületet nézzük.

Mi ezen a vonalon indultunk el. Elképesztő mennyiségű könyvet, blogot olvastunk végig (és olvasunk a mai napig). Ez nem biztos, hogy a leghatékonyabb módja a tanulásnak, de én fontosnak tartottam azt, hogy minél több szakértő szemléletét és meglátásait megismerjem. Két olyan könyv van, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, aki angolul ugrana bele ebbe a világba:

  • Even Ninja Monkeys Like to Play: Andrzej Marczewski írta, aki szeret mindenről rendszerszinten gondolkodni. Ebben benne vannak az alapok, amik szükségesek a haladóbb részek megértéséhez, és konkrét módszereket is elmagyaráz.
  • Actionable Gamification: Yu-kai Chou pár évvel ezelőtt alkotta meg az Octalysis keretrendszert. Ma ez az egyik legismertebb gamification keretrendszer a világon. Szerintem inkább elemzésre való, mint tervezésre, de Yu-kai könyve szerintem elképesztően hasznos azoknak, akik szeretnének egy összetett módszertant megismerni (de nem érdemes ezzel kezdeni).

Konferenciából sincs hiány szerte a világon: a GamiCON, a GamiFin, a Gamification Europe Conference, a Gamification World Congress (befagyasztott esemény), a Gamify Europe, a Gamification Turkey és a sor sokáig nem ér véget. Én eddig két ilyen nagyobb hangvételű rendezvényen vettem személyesen részt, amiből az egyik a Gamification Europe Conference volt. Számomra elképesztően hasznos találkozni külföldi szakemberekkel, akiknek akár évek óta olvasom az anyagait vagy nézem a videóit a témában.

Azonban mindkét forrásnak – az angol nyelvű könyveknek és a külföldi konferenciáknak – megvan a hátulütője, amiből most szorítkozzunk a két legnagyobbra.

Az egyik az ár. A könyveket 99%, hogy nem lehet itthon könyvesboltban beszerezni, és egyébként is ritkán mozognak a 2-3000 forintos kategóriában. A konferenciákról már ne is beszéljünk: a párszáz dollár/euro értékű jegy az első amit meglátsz, aztán belegondolsz, hogy oda kell utaznod, valahol laknod is kell addig, és nem szeretnél éhen halni se.

A másik a nyelv: egyrészt nem biztos, hogy sokan bíznak annyira a saját nyelvtudásukban, hogy nekirugaszkodjanak egy szakmai könyvnek. Másrészt pedig a szakmai kifejezések az elején talán ijesztőek is lehetnek: ha nem tudod, hogy a fiero alatt mit ért egy könyv vagy egy előadó egy konferencián, azon fogsz kattogni, és nem a további mondandón.

Ha követed az írásainkat, a csoportunkat, akkor tudod, hogy elkötelezett hívei vagyunk a tudásátadásnak és a gamification hazai kultúrájának.

2017-ben elgondolkodtunk, hogy hogyan taníthatnánk a lehető legtöbbet, a leginkább elérhető formákban, a lehető legtöbb érdeklődőnek? Ennek pedig két eredménye lett: az egy dolog, hogy megírtuk az első magyar nyelvű kézikönyvet, amely részletesen elmagyarázza a gamification működését és módszertanokat ad a kezedbe.

De ami még fontosabb: létrehoztuk a Gamification Magyarország Konferenciát, vagyis a GAMAKO-t. Habár valószínűleg se te, se én nem vagyunk orákulumok, biztosan sejted, hogy miért imádjuk ennyire a GAMAKO-t.

A viselkedés tervezhető; megmutatjuk, hogyan

2018-ban szerveztük meg először a konferenciát öt kiváló szakember témáival. Ahogy minden valamire való rendezvény, úgy mi is gyűjtöttük a visszajelzéseket, és a legtöbbször megjelenő kérésnek egyszerűen nem tudtunk ellenállni.

“Legyenek hosszabbak az előadások.”

2019-ben 60 perces előadások lesznek azért, hogy csak úgy füstöljön a kezed alatt a jegyzettömb. Én úgy gondolom, hogy ha valaki gamificationre adja a fejét, akkor nem elég pusztán játékmechanikákat megismernie. Mivel a célunk valamilyen emberi viselkedés kiváltása, így egyszerűen kötelező ismerni azokat a területeket, amelyek szintén ezt célozzák meg.

Okos dolgokat azonban sokan tudnak mondani. Ez ide nem lesz elég.

Gyakorlati tapasztalatot, példákat, best practice-eket szeretnénk látni, hallani, kibeszélni, így öt olyan előadást, ezzel együtt hat olyan előadót állítunk 2019. május 25-én a színpadra, amelyekben csúcsra járatjuk a tapasztalat/másodperc mutatókat.

Ha mások mesélnék, nem hinném el, hogy ennyi tudást bele lehet sűríteni egy napba.

Magyarország egyik vezető felhasználói élmény tervező csapatából, a UX Studiotól érkezik hozzánk Damsa Dani. Dani a felhasználói élmény kutatás és tervezés rejtelmeibe fog minket bevezetni konkrét eszközöket felsorakoztatva.

A korábban említett Octalysis rendszernek van itthon egy feketeöves művelője: Ruzsinné Tilesch Judit. Judit tanárként az egyik legrettegettebb feladatot, a fiatalok tanulási motiválását oldja meg brilliánsan – az ő trükkjeit máshonnan nem lesheted el.

Majdnem biztos vagyok abban, hogy te vállalkozó vagy, vagy forprofit cégnél dolgozol. Ekkor pedig azt is tudod, hogy marketing nélkül egy fekete árny vagy egy sötét erdőben. Vannak azonban olyan írásbeli formulák (marketingszövegírás), amelyekkel inkább oázisnak fogsz tűnni egy sivatagban a vásárlóid szemében. Erről Vavrek Balázs, a Kreatív Kontroll marketingvezetője fog egy brutálhasznos előadást tartani.

Az utóbbi években elárasztotta az üzleti világot a “tanulj storytellinget”-jókívánság, vagyis az érdekes történetmesélés képessége. Ez már mindenkinek a könyökén jön ki, mert senki sem mondja meg, hogy mitől lesz érdekes és izgalmas egy történet. Azonban a GAMAKO-n Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán az EUREKA Gamestől megtanítanak minket erre.

“2019 a közösségépítés éve”. 2018 is az volt az önjelölt marketing-Nostradamusok szerint. Erre se tanít meg jóformán senki minket. Mi a Kollektívánál az utóbbi években több olyan szervezetetet is felépítettünk, ahova az emberek a tudásért jöttek, de a közösségért maradtak. Ezt átgondolt tervezéssel és – meglepetés! – gamificationnel izzadtságcseppek nélkül el lehet érni. Megmutatjuk hogyan érdemes ebbe belefognod.

“Atyaég, ez elképesztően jól hangzik, de biztos egy vagyonba kerül”

Nem.

Egymillió okot tudnék mondani amellett, hogy miért éri meg egy sebészi pontossággal összeállított konferenciára ellátogatni.

Ebből ötöt már fel is soroltam az előbb.

De te nem csak emiatt jönnél el. Lehet, hogy voltál már tavaly az első GAMAKO-n, de lehet, hogy az idei lesz az első. Néhány év múlva azon kapod magad, hogy imádsz a konferenciáinkra és a tréningjeinkre járni. Nem azt mondom, hogy kötelező eljönnöd a GAMAKO-ra, de ha részévé szeretnél  válni a jövő gamification társadalmának, akkor ez lesz a belépőd.

Annyi mindent lehetne még írni a konferenciáról! Szerencsére a legfontosabb információkat már összeszedtük – kattints ide, hogy végigpörgesd a teljes programot.

Ha ezek után pedig már lángol benned a kaland- vagy épp a tudásvágy, akkor ide kattintva tudod bebiztosítani a helyedet és jegyet venni.

Ezt a 3 téveszmét kerüld el a munkádban

Mind gondoltuk már azt, hogy tökéleteset alkottunk, nincs semmi további javítanivaló, aztán kiderült, hogy tévedtünk. Nem kicsit ráadásul. Ez persze csak egyike annak a három téveszmének, ami mindannyiunkat megkísért munka közben. Nézzük meg, miért történik ez és hogyan lehet túllendülni rajta.

Ezt a három téveszmét kergetjük

Tibi történetében láttuk, hogy ha hajlandó vagy változtatni és fejleszteni a folyamataidon, a bizniszeden, és nem hűbelebalázs módjára teszed ezt, hanem átgondoltan, annak óriási hatása lehet. Azonban nem mindenki veszi komolyan ezt a két tulajdonságot. Emiatt kialakult három érdekes hozzáállás, amitől óva intek mindenkit. Ha valamelyikben magadra ismersz, akkor az alábbi ábra alapján máris tudni fogod, hogy hogyan törhetsz ki ebből a börtönből:

A ‘BOR’ rövidítés arra utal, hogy szerinted annyira tökéletes a terméked, hogy eladja önmagát (jó bornak nem kell cégér). Ha ennél jobb lenne, akkor könyvet írna saját magáról. Ez a hozzáállás akkor alakul ki, ha nem vagy hajlandó új dolgokat behozni a folyamatodba, új területekbe sem akarsz beletanulni, valamint nem is gondolod át, hogyan lehetne javítani a termékeden vagy szolgáltatásodon.

A ‘BROKKOLI’ az ábra közepén Jesse Schell 2010-es előadására utal. A játéktervező szerint hasznos játékelemeket használni nem játék folyamatokban (azaz játékosítani), de nem lehet mindent. Ha például egy kisgyerekkel brokkolit akarunk etetni, de ő utálja, akkor az nem megoldás, hogy a brokkolit csokiba mártjuk, odaadjuk a gyereknek, ő megörül neki, beleharap, és utána még mélyebb letargiába zuhan, mint előtte bármikor. Csoki ide vagy oda, a brokkoli az brokkoli maradt. Ez az állapot akkor következik be, ha hajlandó vagy új megoldások után nézni, elgondolkodsz a problémán, amit megoldanál, de nem jól közelíted meg.

Az ‘IG’ rövidítés az igen félelmetes impulzusgamifikátor kifejezést takarja. Azért alkalmazom ezt a szemöldökfelhúzóan csúnya kifejezést, hogy véletlenül se akarja ebbe a csoportba tartozni. A három közül talán ez a legveszélyesebb: ebben a hozzáállásban megvan a hajlandóság és a szorgalom arra, hogy új dolgokat próbáljon ki a munkájában, viszont semmi átgondoltság nincs a tettei mögött. Ami megtetszik neki, azt felhasználja. Mintha egy kisgyerek beszabadulna egy sztárséf konyhájába, és a legszebb színű fűszereket és alapanyagokat főzné meg. A végén pedig tágra nyitott szemekkel szomorkodik, hogy nem működött, amit kitalált.

Ezek a kategóriák gyakran egymás evolúciójának is tekinthetőek. Először nem akarunk változtatni semmin, mert tökéleteset alkottunk, és várjuk, hogy a hegy jöjjön Mohamedhez. Aztán rájövünk, hogy mégis csak szükségesek új dolgok, ötletek, módszerek, ekkor beleugrunk az IG szakaszba (még ha nem is a gamificationt próbálgatjuk találomra). Végül, mikor a random próbálgatás nem hozott eredményt, kicsit visszaveszünk a tempóból, és elkezdjük átgondolni a próbálgatásainkat.

De itt ne álljon meg az élet.

Ezt a két dolgot teheted a téveszmék helyett (után?)

Az én javaslatom az, mint mindig, hogy a diagram felső részén lavírozz, és lehetőség szerint előbb a bal, majd a jobb oldalt célozd meg. A teljes ábra ugyanis így néz ki:

Ha követed a blogot ésvagy a Gamification [HUN] csoportot, akkor tudod, hogy van egy vezérelvem, amit nem lehet elégszer elmondani:

A Funkció Fontosabb a Formánál. #FUFOFO

Ha felmerül a kérdés, hogy a terméket magát fejlesszük a meglévő lehetőségek szerint, vagy egyből új dolgok után nyúljunk, akkor tapasztalatom szerint előbb a meglévő lehetőségeket és opciókat gondoljuk át, aztán jöhet bármilyen újdonság.

Ha szeretnéd frissíteni a marketingkampányodat, akkor nem kell egyből csillivilli okleveleket és ranglistákat összebarkácsolnod. Gondold át, hogy ha kipróbálsz pár új címsort, esetleg variálsz valamit a célközönségeden, akkor jobb eredményeket fogsz-e elérni? Amikor a meglévő folyamatodban próbálod megtalálni a fejleszthető pontokat anélkül, hogy teljesen új ötletek alkalmazásába kezdenél, azt az ábrán a Funkciófejlesztés szegmens takarja.

Amikor ezzel kész vagy, és magabiztosan tudod azt mondani (tényekkel alátámasztva), hogy a terméked a lehető legjobb, és vannak olyan pontok, amiket valami új tudás felhasználásával szeretnél javítani, akkor térsz át az utolsó szegmensbe, ami esetünkben a gamificationt jelenti. De ha te eddig abszolút nem foglalkoztál a reklámszövegírással, és most bele akarsz tanulni, akkor ez lesz ennek a szegmensnek a neve.

Mi a legfontosabb kérdés?

Mindannyian legalább az egyik vonal alatti csoportba beletartozunk egyszer a munkánk során, aztán szépen kinőjük. Ez annak köszönhető, hogy felismerjük azt, hogy mit nem tudunk, illetve, hogy mire van szükségünk. Innentől pedig visszaugrunk egy ősi trükkhöz, a gyűjtögetéshez.

Amikor én szeretnék elmélyedni egy adott témában, akkor általában azt csinálom, hogy beírok egy releváns kifejezést a Google-be, és az első két oldal összes találatát megnyitom és végigböngészem. Tavaly egy projekt miatt érdekelt, hogy milyen UX trendek mennek most a nagyvilágban, úgyhogy rákerestem a UX trends 2018 kifejezésre, és végignéztem az összes találatot az első két oldalon.

Ennyi információból egész jó következtetéseket le lehet vonni, hogy pontosan mit érdemes mélyebben megnézni: minél több helyen hivatkoznak egy módszerre vagy információra, annál nagyobb hangsúlyt kap a következő körös gyűjtögetésben.

Azonban nem a Google az egyetlen információforrásod. Gyűjthetsz könyveket, szakmai magazinokat, beléphetsz Facebook csoportokba, követhetsz reddit szálakat a témában, eljárhatsz különböző szakmai rendezvényekre.

Egy idő után viszont eljutsz arra a pontra, hogy ez az orbitális méretű információs Himalája megmászhatatlannak tűnik. Ekkor fog felbukkanni a legfontosabb kérdés: nem tudom mindet feldolgozni, melyiket vegyem előre?

A mi példánk talán elég szemléletes lesz. Ahhoz, hogy a legjobbat tudjuk adni a tudásunkból, nem csupán gamification témában keressük az információkat:

  • a digitális projektek miatt rettentően fontos érteni a UX alapjait,
  • a marketinges megkeresések miatt tisztában kell lennünk a hatékony marketingkampányok felépítésével,
  • az alkalmazott pszichológia segítségével értjük meg, hogy miért és hogyan döntünk általánosságban,
  • a viselkedés gazdaságtan segítségével értjük meg, hogy vásárlási helyzetekben hogyan gondolkodunk,
  • marketingszövegírást területtől függetlenül használunk minden projektben az írásbeli meggyőzés fokozására,
  • oktatásszervezési alapokkal is rendelkeznünk kell az edukációs projektek miatt.

Egy szélrózsa nem tud annyi irányba forogni, amennyi területre figyelni szeretnénk, így egyszerűen muszáj megtalálnunk a legjobb forrásokat a fejlődéshez. Nem riadunk vissza az angol nyelvű irodalomtól, közösségektől és rendezvényektől sem, de minden vágyunk volt egy olyan magyar konferencia, ahol megfelelően válogatva hallhatunk előadásokat hiteles szakemberektől, a kapcsolódó szakterületektől.

Ezért hoztuk létre a GAMAKO-t, vagyis a Gamification Magyarország Konferenciát.

Számodra van olyan közösség vagy rendezvény, ami segít folyamatosan fejlődni és fejleszteni? Ha erre a kérdésre nem jött azonnal egy hatalmas igen válaszként, akkor tudok ajánlani egyet. 🙂

Nem vagy imposztor, elhiszed?

Munka közben előfordul, hogy az ilyen gondolkodás miatt a saját ellenségeinkké válunk. Rengeteg mindenen múlhat a siker, nem csak a szakmai tudásunkon, mégis gyakran csak ezt kérdőjelezzük meg. Miért?

Srácok, ő itt Tibi

Akár egyéni vállalkozó vagy, akár többfős vállalkozást vezetsz, akár alkalmazott vagy, teljesen biztos, hogy Tibi sztorijában találsz érdekes ötleteket.

Tibi fitnesz oktató egy vidéki városban. Kitalálta, hogy szeretne online kurzusokat készíteni, amelyeket az emberek megvehetnek, és kihívásszerűen egy hónapos periódusokban minden nap tehetnek az egészségükért. Tibinek nagy gyakorlata van a szakmájában, az edzőterme rendszeresen tele van. Az online kurzusára jelentkeztek többen is, Tibi elmondása szerint “éppen elegen”. Az ő problémája az volt, hogy a jelentkezők nagy többsége nem jött vissza egy következő hónapra, azaz egy újabb kihívássorozatra.

Tibi agyán is először átsuhant az imposztorság gondolata: “nem is vagyok szakmailag elég jó”. Mindannyiunkkal megesik. Ezek részben egymást gerjesztő folyamatok: kevés a visszatérő vendég, ezért nem tartom elég jónak magam. Mivel nem tartom elég jónak magam, kevesebb tartalmat készítek, nem is foglalkozok kapcsolódó területekkel (például marketinggel), és így tovább.

Érezzük, hogy ez egy negatív spirál. Mi ez egyáltalán, és mit lehet ellene tenni?

Ez minden folyamat legnagyobb rákfenéje

Te mióta foglalkozol a szakterületeddel? Pár hónapja, pár éve, esetleg évtizede? Érezted már azt munka közben valaha, hogy “én ehhez kevés vagyok”, “nem is értem miért bíztak meg ezzel”, esetleg “ebből semmi jót nem tudok alkotni”? Ha igen, akkor te is megtapasztaltad már egy igen érdekes formáját az önbizalomhiánynak, amit a pszichológia imposztor-szindrómának nevez.

Akármennyire is negatívnak vagy kontraproduktívnak hangzik ez az állapot, kutatások bizonyították, hogy gyakran az ügyes, szorgalmas emberek “szenvednek” ettől az állapottól.
Képzeld el, hogy marketinges vagy, és szeretnél eladni egy könyvet. A termék kész, összeraktál hozzá egy honlapot, a rendelés után automatikusan megy a szállítás és számlázás, készítettél hirdetéseket is, hogy forgalmat terelj a honlapodra. Élesre állítasz mindent, és az első pár órában alig jön rendelés. Az első, amit átnézel ilyenkor, az a technika: a gombok működnek-e, él-e a honlap, mennek-e a hirdetések, kattognak-e az automatizmusok a háttérben.

Minden rendben megy.

Akkor biztos az ajánlattal, a termékkel van baj. Hiába gondoltad azt eddig, hogy remek gyakorlati útmutató és a fél világnak szüksége lenne rá (ennél azért pontosabb célközönséget szűkítettél), de nem veszik. Ez csakis azt jelentheti, hogy nem jó a termék, mert nem veszi senki.

Mi van azonban, ha a könyv mégis jó (például boltban vagy konferenciákon viszik, mint a cukrot)? Akkor mégis azzal van baj, amit te készítettél. Nem lennél elég jó ahhoz, hogy egy ilyen melót elvégezz? Nem ismersz elég technikai megoldást, vagy marketingfogást, vagy valami más hiányzik?

Az ilyen gondolkodás gyakran átcsap mérsékelt önostorozásba: te nem csinálsz valamit elég jól, mert a szakmai tudásod mégsem elég jó. Ez azonban nem mindig igaz:

  • lehet, hogy túl kevés adatból következtetsz (nem pár órát, hanem pár napot kellene nézni a hirdetéseknél),
  • lehet, hogy más csatornán veszi meg valaki a könyvedet, nem ott, amire te éppen fókuszálsz,
  • lehet, hogy éppen valami akadályozza a vásárlót, hogy most vegye meg (például mobilon látta, de mobilról nem szeret vásárolni).

Azt már a nagy motivációs guruk százszor is elmondták, hogy mennyire fontos az egészséges önbizalom – ezt mindketten tudjuk. Én annyival egészíteném ki, hogy legyen bennünk egy egészséges önbizalomhiány is: ez segít eldönteni, hogy egy melót elvállaljunk, vagy ne? Extra ráfordítással el tudom-e végezni, vagy sem? Én ilyenkor mindig Richard Branson tanácsát szoktam követni: ha valami olyan munkát és lehetőséget kapsz, amit még nem biztos, hogy tökéletesen el tudnál végezni, akkor mondj igent, és menet közben tanulj bele.
Ha ez az egészséges önbizalomhiányod megvan, akkor sosem fogsz beleesni az imposztor-szindrómába, és soha nem fogod azt mondani, hogy “édes istenem, ehhez túl béna vagyok, minek vállaltam el?”.

Ez pedig egy lehetséges megoldás

Tibinek másfél hónap alatt sikerült úgy átalakítania a saját folyamatait, hogy az átlagosan 8-10%-ról felugrott 30-32%-ra a visszatérő edzeni vágyók száma. Ehhez nem motivációs idézetekkel bombáztam, nem írattam be önbizalom növelő edzőtáborba, és nem is sírta ki magát senki vállán.

Lépésről lépésre végigmentünk a folyamatain, a kurzusán, a marketingjén, és közben levetkőzte ezt az ideiglenes önbizalomhiányt. Szerintem ez természetes velejárója a hatékony tervezésnek.

Tibi megértette, hogy a szakmai tudása szükséges, de nem elégséges alap a visszatérő ügyfelek növeléséhez. Elkezdett módszereket alkalmazni más területekről azért, hogy több kurzuslátogatója legyen, azok teljesen végigmenjenek az első kurzuson, és visszatérjenek a következőre. Ehhez kölcsönöztünk ötleteket

Semmi bonyolult nem történt. Persze, most néhányan biztosan azt gondolják, hogy elég néha dobozon kívül gondolkodni. Én azt vallom, hogy ez egyáltalán nem dobozon kívüli gondolkodás: ha megoldást keresel egy problémára, és azt nem találod a saját “dobozodban”, akkor nézz bele valaki máséba. A marketinges megoldás egy marketinges dobozban lesz, az IT megoldás egy IT-s dobozban, és így tovább.

A feladat pusztán annyi, hogy megtaláld a megfelelő típusú dobozt.

És most?

Most gondold végig, hogy neked hol van elakadásod, és azt milyen tudással lehetne megoldani? Hol találsz rá erre a tudásra? Facebook csoportokban, üzleti találkozókon, esetleg redditen, vagy szakkönyvekben? A jövő a multipotenciális, azaz több dolog iránt érdeklődő embereké – képezd magad a szakterületed mellett másban is, különben lemaradsz.

De te nem vagy a saját magad ellensége, ugye?

Hogyan kell továbbmenni? A triggerek 3 típusa

Ha felhívod a barátodat, akkor ő honnan tudja, hogy fel kellene vennie a telefont? Megcsörren a készüléke. A csörgés egy külső trigger: valamilyen információ vagy jelzés, ami felszólít minket egy cselekvésre. Mivel rengeteg fajta cselekvés van, amire rá akarjuk venni az embereket – vegye fel a telefont, nyissa meg az e-mailt, kattintson rá a hirdetésre, olvasson el egy anyagot, satöbbi – sejtheted, hogy különféle triggerek léteznek. Ebben a posztban arról fogsz olvasni, hogy milyen triggerek léteznek, és melyik mire jó.

Emlékeztetőül: mik azok a triggerek?

A Gyakorlati játékosítás könyvünk horog-modellről szóló fejezetében Nir Eyal definíciója mondja meg a különbséget külső és belső triggerek között:

A külső triggerek olyan kívülről érkező jelzések (hallható, látható vagy tapintható általában), amelyek megmondják a felhasználónak, hogy mi a következő cselekvés, amit meg kell tennie. Egy ilyen trigger lehet egy e-mail, egy telefonhívás, egy jelzőtábla, egy felugró ablak és még sorolhatnánk napestig.

Ha például van egy néhány lépéses folyamatod, akkor így néz ki a felhasználó útja:

Például az első lépésben csörög a telefon (trigger), felveszem (cselekvés), hallom a hívót (visszajelzés), második lépésben elmond egy fontos információt, én felírom és szólok, hogy leírtam, és így tovább.

A külső triggerekkel ellentétben egy belső triggert nem lehet hallani, megérinteni vagy látni. Amikor egy termék szorosan összekapcsolódik a fejünkben egy gondolattal, egy érzelemmel, egy korábbi rutinunkkal, akkor valójában egy belső triggerhez kapcsolódik. Az érzelmek (kiváltképp a negatívak) rettentően erős belső triggerek és nagyban befolyásolják a napi rutinunkat. Amikor például unatkozunk, akkor már szinte automatikusan nyitjuk meg a Facebook vagy Instagram alkalmazásokat, és ilyenkor kattintunk a legkönnyebben a hatásvadász szalagcímekre.

Ez a belső gondolattársítás azonban nem történik meg egyik napról a másikra. Ha a te folyamatod csak pár hétig vagy hónapig tart, akkor ne okozzon lelki törést, hogy csak külső triggereket terveztél a rendszeredbe. Arra viszont figyelj, hogy minden elvárt cselekvéshez rendelj egy-egy triggert!

Milyen külső triggereket használhatunk?

Mielőtt beleugrunk a triggeróceánba, fel kell emlegetnünk mindannyiunk kedvenc viselkedésmodelljét, azt a bizonyos Fogg-félét. Ennek a lényege, hogy egy viselkedés akkor következik be, ha az embernek elég magas a motivációja (meg akarja tenni), elég nagy a képessége (képes is megtenni), és ezzel egyidőben kap egy külső jelzést, hogy cselekednie kell (ez a trigger)

A cél az, hogy a felhasználót a piros vonal fölé “emeljük”, és akkor adjunk neki valamilyen triggert. Azonban nem mindegy az sem, hogy a piros vonal felett merre felé tartózkodik éppen a felhasználó. Az alábbi három típust tudjuk megkülönböztetni:

Rendszerezettebb formában, kolboid elnevezéseit használva ezt kell tudnod a három triggerről:

MotivációKépességPélda
SzikraalacsonymagasElsüllyedt költség, motivációs idézetek
TámogatómagasalacsonyTutorialok, útjelek
JelzőmagasmagasTelefoncsörgés, naptár emlékeztető

Ha tudod, hogy az adott lépés hova esik a diagramon, akkor tudod, hogy milyen triggert kell hozzá készítened.

A Jelző típusú trigger a legegyszerűbb mind közül: ha a felhasználó motivált és képes is megtenni, amire felszólítjuk, akkor egy egyszerű felszólítás elég hatásos trigger tud lenni. Figyelj arra, hogy jól érzékelhető legyen (nagy gomb a hírlevélben, hangos csörgés, villogó lámpa, satöbbi). Tipikus példa lehet a csörgő telefon, vagy a Google keresési oldalon a Google keresés feliratú gomb.

A Támogató típusú triggert akkor használjuk, amikor a felhasználó szeretne megtenni valamit, de nem teljesen képes rá. Lehet, hogy túl összetett a lépés, ezért több részre kell bontani, vagy fél, hogy a barátai megszólják majd emiatt, ezért meg kell nyugtatni. Tipikus példa a használati utasítás (ami valójában egy sorozatnyi trigger), vagy éppen közlekedési táblák.

A harmadik, és szerintem legmunkaigényesebb trigger fajta a Szikra típusú. Itt a felhasználó képes megtenni, amit elvárunk tőle, de nem eléggé motivált, hogy meg is tegye. A Szikra típusú triggereket úgy is elképzelheted, mintha egy Jelző trigger lenne (például ‘Megveszem’), és elé teszünk valamilyen motiváló vagy befolyásoló elemet: egy képet, egy videót, vagy akár egy pár soros szöveget. Tipikus példája a landing oldalak felépítése, mint ahogy ezt is felépítettük.

A motivációt felfelé tornászó tényezőket befolyásoló vagy manipulatív eszközöknek is hívhatjuk. Ebben a bejegyzésben írtunk 44 olyan ötletről, amelyet felhasználhatsz Szikra triggerek készítéséhez, de mindannyian tudjuk, hogy van az Erőnek sötét oldala is. Előfordulhat, hogy valaki kevésbé etikus módon használja fel ezt a tudást – erről a sötét mintázatoknak nevezett jelenségről is írtunk korábban. Jó tanács jöhet? Te inkább maradj a világos oldalon.

Nézzünk pár példát a használatra

Béla reggel nehezen ébred, 3 szundi is be van állítva a telefonján. Fel tud kelni, csak nem elég motivált ahhoz, hogy az első csörgésre megtegye, hiába szól a telefonja. A csörgés mellé érdemes társítani valamit, ami arra motiválja, hogy felkeljen. Lehetőségek:

  • olyan programot választ, ahol nem csak egy gombot kell megnyomni a lekapcsoláshoz. Egyetemen a szobatársamnak volt olyan ébresztője, amivel egy QR kódot kellett leolvastatni, a QR kódot pedig a fürdőszobai tükörre ragasztotta ki. Ha ki akarta nyomni az ébresztőt, muszáj volt felkelnie (a kényelmetlenség érzésének megszüntetése mellett a képességét is csökkentette picit)
  • ma már léteznek olyan ébresztők, amelyeken ha szundira nyomsz, akkor egy segélyszervezetnek adakozol minden egyes “mégötpercrevisszafekszem”-mel.
  • extrém esetben vehetne olyan ébresztőórát, amely ébresztéskor szétesik, és addig csörög, amíg össze nem rakják

A hallgatóim nem érnek be csengetés előtt a terembe, hogy időben kezdődhessen az óra. Itt is több lehetőséged van:

  • jutalmazhatod az időben érkezőket: terembe lépéskor húzhatnak egy villámkérdést, és ha jól válaszolnak, extra pontokat kapnak egy dolgozatban például
  • büntetheted a későket: 2017-ben, amikor az egyetemi kurzust vittem, akkor az volt a szabály, hogy aki nem ér be időben kezdésre, az belépéskor megáll az ajtóban és énekel

Ha szeretnél több embert terelni a blogodra, akkor az már keményvonalas marketingfeladat, ráadásul javarészt a szövegírói fajtából. Vegyük alapvetőnek, hogy jó minőségű tartalmat készítettél.

  • nem árt, ha jó a képed a megosztáshoz: mindenki vizuális, vannak a megfelelő fényképek kiválasztására és megtalálására jó gyakorlatok (kezdésnek például nem árt, ha jó minőségű, szabadon felhasználható képeket használsz, mondjuk az Unsplash-ről)
  • kifejezetten jót tesz a bejegyzésnek, ha jó a főcímed – apellálhatsz kíváncsiságra, újdonságra, korlátozott elérésre, ehhez is találsz hasznos tippeket a 44 ötletes posztban
  • érdemes egy jó leírást is írni a megosztásodhoz: megteheted, hogy az első 1-2 bekezdést emeled át ide, de ha nem vagy ennyire energiatakarékos, akkor írj más szöveget. A marketingszoveg.com-os srácoktól hallottam az APP-felépítésről, ami három egymást követő részt határoz meg egy posztban: az elején fogalmazz meg valamit, amivel az olvasó egyetért (Agree), én ezt bólogatós mondatnak szoktam hívni. Azután ígérj valamit, amiről a bejegyzésed szól (Promise), végül adj egy apró tippet vagy infomorzsát a posztból (Preview). Én így szoktam a Facebook posztokat megírni a blogbejegyzésekhez, a végére pedig valami átkattintásra felhívó mondat szokott még kerülni.

És most?

Most az következik, hogy megvizsgálsz minden egyes cselekvést a folyamatodban és megnézed, hogy milyen trigger van most ott, és milyennek kellene lennie. Ha nem megfelelő, akkor cseréld le.

Írtunk egy brutálhasznos , ingyenes e-bookot a témában.

Érdekel?

Játékosítás kezdőknek (vállalkozás verzió)

Készítettünk egy e-bookot a gamificationről azért, hogy te ne csak értsd, de használni is tudd a munkádban. Hova küldhetjük?

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Az adatvédelmi nélkül sajnos nem lesz az igazi.
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Vigyázunk az adataidra. Adatkezelési tájékoztatót itt.

Játékosítás kezdőknek (oktatói verzió)

Készítettünk egy e-bookot a gamificationről azért, hogy te ne csak értsd, de használni is tudd a munkádban. Hova küldhetjük?

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Az adatvédelmi nélkül sajnos nem lesz az igazi.
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Vigyázunk az adataidra. Adatkezelési tájékoztatót itt.