Ezt a 3 téveszmét kerüld el a munkádban

Mind gondoltuk már azt, hogy tökéleteset alkottunk, nincs semmi további javítanivaló, aztán kiderült, hogy tévedtünk. Nem kicsit ráadásul. Ez persze csak egyike annak a három téveszmének, ami mindannyiunkat megkísért munka közben. Nézzük meg, miért történik ez és hogyan lehet túllendülni rajta.

Ezt a három téveszmét kergetjük

Tibi történetében láttuk, hogy ha hajlandó vagy változtatni és fejleszteni a folyamataidon, a bizniszeden, és nem hűbelebalázs módjára teszed ezt, hanem átgondoltan, annak óriási hatása lehet. Azonban nem mindenki veszi komolyan ezt a két tulajdonságot. Emiatt kialakult három érdekes hozzáállás, amitől óva intek mindenkit. Ha valamelyikben magadra ismersz, akkor az alábbi ábra alapján máris tudni fogod, hogy hogyan törhetsz ki ebből a börtönből:

A ‘BOR’ rövidítés arra utal, hogy szerinted annyira tökéletes a terméked, hogy eladja önmagát (jó bornak nem kell cégér). Ha ennél jobb lenne, akkor könyvet írna saját magáról. Ez a hozzáállás akkor alakul ki, ha nem vagy hajlandó új dolgokat behozni a folyamatodba, új területekbe sem akarsz beletanulni, valamint nem is gondolod át, hogyan lehetne javítani a termékeden vagy szolgáltatásodon.

A ‘BROKKOLI’ az ábra közepén Jesse Schell 2010-es előadására utal. A játéktervező szerint hasznos játékelemeket használni nem játék folyamatokban (azaz játékosítani), de nem lehet mindent. Ha például egy kisgyerekkel brokkolit akarunk etetni, de ő utálja, akkor az nem megoldás, hogy a brokkolit csokiba mártjuk, odaadjuk a gyereknek, ő megörül neki, beleharap, és utána még mélyebb letargiába zuhan, mint előtte bármikor. Csoki ide vagy oda, a brokkoli az brokkoli maradt. Ez az állapot akkor következik be, ha hajlandó vagy új megoldások után nézni, elgondolkodsz a problémán, amit megoldanál, de nem jól közelíted meg.

Az ‘IG’ rövidítés az igen félelmetes impulzusgamifikátor kifejezést takarja. Azért alkalmazom ezt a szemöldökfelhúzóan csúnya kifejezést, hogy véletlenül se akarja ebbe a csoportba tartozni. A három közül talán ez a legveszélyesebb: ebben a hozzáállásban megvan a hajlandóság és a szorgalom arra, hogy új dolgokat próbáljon ki a munkájában, viszont semmi átgondoltság nincs a tettei mögött. Ami megtetszik neki, azt felhasználja. Mintha egy kisgyerek beszabadulna egy sztárséf konyhájába, és a legszebb színű fűszereket és alapanyagokat főzné meg. A végén pedig tágra nyitott szemekkel szomorkodik, hogy nem működött, amit kitalált.

Ezek a kategóriák gyakran egymás evolúciójának is tekinthetőek. Először nem akarunk változtatni semmin, mert tökéleteset alkottunk, és várjuk, hogy a hegy jöjjön Mohamedhez. Aztán rájövünk, hogy mégis csak szükségesek új dolgok, ötletek, módszerek, ekkor beleugrunk az IG szakaszba (még ha nem is a gamificationt próbálgatjuk találomra). Végül, mikor a random próbálgatás nem hozott eredményt, kicsit visszaveszünk a tempóból, és elkezdjük átgondolni a próbálgatásainkat.

De itt ne álljon meg az élet.

Ezt a két dolgot teheted a téveszmék helyett (után?)

Az én javaslatom az, mint mindig, hogy a diagram felső részén lavírozz, és lehetőség szerint előbb a bal, majd a jobb oldalt célozd meg. A teljes ábra ugyanis így néz ki:

Ha követed a blogot ésvagy a Gamification [HUN] csoportot, akkor tudod, hogy van egy vezérelvem, amit nem lehet elégszer elmondani:

A Funkció Fontosabb a Formánál. #FUFOFO

Ha felmerül a kérdés, hogy a terméket magát fejlesszük a meglévő lehetőségek szerint, vagy egyből új dolgok után nyúljunk, akkor tapasztalatom szerint előbb a meglévő lehetőségeket és opciókat gondoljuk át, aztán jöhet bármilyen újdonság.

Ha szeretnéd frissíteni a marketingkampányodat, akkor nem kell egyből csillivilli okleveleket és ranglistákat összebarkácsolnod. Gondold át, hogy ha kipróbálsz pár új címsort, esetleg variálsz valamit a célközönségeden, akkor jobb eredményeket fogsz-e elérni? Amikor a meglévő folyamatodban próbálod megtalálni a fejleszthető pontokat anélkül, hogy teljesen új ötletek alkalmazásába kezdenél, azt az ábrán a Funkciófejlesztés szegmens takarja.

Amikor ezzel kész vagy, és magabiztosan tudod azt mondani (tényekkel alátámasztva), hogy a terméked a lehető legjobb, és vannak olyan pontok, amiket valami új tudás felhasználásával szeretnél javítani, akkor térsz át az utolsó szegmensbe, ami esetünkben a gamificationt jelenti. De ha te eddig abszolút nem foglalkoztál a reklámszövegírással, és most bele akarsz tanulni, akkor ez lesz ennek a szegmensnek a neve.

Mi a legfontosabb kérdés?

Mindannyian legalább az egyik vonal alatti csoportba beletartozunk egyszer a munkánk során, aztán szépen kinőjük. Ez annak köszönhető, hogy felismerjük azt, hogy mit nem tudunk, illetve, hogy mire van szükségünk. Innentől pedig visszaugrunk egy ősi trükkhöz, a gyűjtögetéshez.

Amikor én szeretnék elmélyedni egy adott témában, akkor általában azt csinálom, hogy beírok egy releváns kifejezést a Google-be, és az első két oldal összes találatát megnyitom és végigböngészem. Tavaly egy projekt miatt érdekelt, hogy milyen UX trendek mennek most a nagyvilágban, úgyhogy rákerestem a UX trends 2018 kifejezésre, és végignéztem az összes találatot az első két oldalon.

Ennyi információból egész jó következtetéseket le lehet vonni, hogy pontosan mit érdemes mélyebben megnézni: minél több helyen hivatkoznak egy módszerre vagy információra, annál nagyobb hangsúlyt kap a következő körös gyűjtögetésben.

Azonban nem a Google az egyetlen információforrásod. Gyűjthetsz könyveket, szakmai magazinokat, beléphetsz Facebook csoportokba, követhetsz reddit szálakat a témában, eljárhatsz különböző szakmai rendezvényekre.

Egy idő után viszont eljutsz arra a pontra, hogy ez az orbitális méretű információs Himalája megmászhatatlannak tűnik. Ekkor fog felbukkanni a legfontosabb kérdés: nem tudom mindet feldolgozni, melyiket vegyem előre?

A mi példánk talán elég szemléletes lesz. Ahhoz, hogy a legjobbat tudjuk adni a tudásunkból, nem csupán gamification témában keressük az információkat:

  • a digitális projektek miatt rettentően fontos érteni a UX alapjait,
  • a marketinges megkeresések miatt tisztában kell lennünk a hatékony marketingkampányok felépítésével,
  • az alkalmazott pszichológia segítségével értjük meg, hogy miért és hogyan döntünk általánosságban,
  • a viselkedés gazdaságtan segítségével értjük meg, hogy vásárlási helyzetekben hogyan gondolkodunk,
  • marketingszövegírást területtől függetlenül használunk minden projektben az írásbeli meggyőzés fokozására,
  • oktatásszervezési alapokkal is rendelkeznünk kell az edukációs projektek miatt.

Egy szélrózsa nem tud annyi irányba forogni, amennyi területre figyelni szeretnénk, így egyszerűen muszáj megtalálnunk a legjobb forrásokat a fejlődéshez. Nem riadunk vissza az angol nyelvű irodalomtól, közösségektől és rendezvényektől sem, de minden vágyunk volt egy olyan magyar konferencia, ahol megfelelően válogatva hallhatunk előadásokat hiteles szakemberektől, a kapcsolódó szakterületektől.

Ezért hoztuk létre a GAMAKO-t, vagyis a Gamification Magyarország Konferenciát.

Számodra van olyan közösség vagy rendezvény, ami segít folyamatosan fejlődni és fejleszteni? Ha erre a kérdésre nem jött azonnal egy hatalmas igen válaszként, akkor tudok ajánlani egyet. 🙂

Nem vagy imposztor, elhiszed?

Munka közben előfordul, hogy az ilyen gondolkodás miatt a saját ellenségeinkké válunk. Rengeteg mindenen múlhat a siker, nem csak a szakmai tudásunkon, mégis gyakran csak ezt kérdőjelezzük meg. Miért?

Srácok, ő itt Tibi

Akár egyéni vállalkozó vagy, akár többfős vállalkozást vezetsz, akár alkalmazott vagy, teljesen biztos, hogy Tibi sztorijában találsz érdekes ötleteket.

Tibi fitnesz oktató egy vidéki városban. Kitalálta, hogy szeretne online kurzusokat készíteni, amelyeket az emberek megvehetnek, és kihívásszerűen egy hónapos periódusokban minden nap tehetnek az egészségükért. Tibinek nagy gyakorlata van a szakmájában, az edzőterme rendszeresen tele van. Az online kurzusára jelentkeztek többen is, Tibi elmondása szerint “éppen elegen”. Az ő problémája az volt, hogy a jelentkezők nagy többsége nem jött vissza egy következő hónapra, azaz egy újabb kihívássorozatra.

Tibi agyán is először átsuhant az imposztorság gondolata: “nem is vagyok szakmailag elég jó”. Mindannyiunkkal megesik. Ezek részben egymást gerjesztő folyamatok: kevés a visszatérő vendég, ezért nem tartom elég jónak magam. Mivel nem tartom elég jónak magam, kevesebb tartalmat készítek, nem is foglalkozok kapcsolódó területekkel (például marketinggel), és így tovább.

Érezzük, hogy ez egy negatív spirál. Mi ez egyáltalán, és mit lehet ellene tenni?

Ez minden folyamat legnagyobb rákfenéje

Te mióta foglalkozol a szakterületeddel? Pár hónapja, pár éve, esetleg évtizede? Érezted már azt munka közben valaha, hogy “én ehhez kevés vagyok”, “nem is értem miért bíztak meg ezzel”, esetleg “ebből semmi jót nem tudok alkotni”? Ha igen, akkor te is megtapasztaltad már egy igen érdekes formáját az önbizalomhiánynak, amit a pszichológia imposztor-szindrómának nevez.

Akármennyire is negatívnak vagy kontraproduktívnak hangzik ez az állapot, kutatások bizonyították, hogy gyakran az ügyes, szorgalmas emberek “szenvednek” ettől az állapottól.
Képzeld el, hogy marketinges vagy, és szeretnél eladni egy könyvet. A termék kész, összeraktál hozzá egy honlapot, a rendelés után automatikusan megy a szállítás és számlázás, készítettél hirdetéseket is, hogy forgalmat terelj a honlapodra. Élesre állítasz mindent, és az első pár órában alig jön rendelés. Az első, amit átnézel ilyenkor, az a technika: a gombok működnek-e, él-e a honlap, mennek-e a hirdetések, kattognak-e az automatizmusok a háttérben.

Minden rendben megy.

Akkor biztos az ajánlattal, a termékkel van baj. Hiába gondoltad azt eddig, hogy remek gyakorlati útmutató és a fél világnak szüksége lenne rá (ennél azért pontosabb célközönséget szűkítettél), de nem veszik. Ez csakis azt jelentheti, hogy nem jó a termék, mert nem veszi senki.

Mi van azonban, ha a könyv mégis jó (például boltban vagy konferenciákon viszik, mint a cukrot)? Akkor mégis azzal van baj, amit te készítettél. Nem lennél elég jó ahhoz, hogy egy ilyen melót elvégezz? Nem ismersz elég technikai megoldást, vagy marketingfogást, vagy valami más hiányzik?

Az ilyen gondolkodás gyakran átcsap mérsékelt önostorozásba: te nem csinálsz valamit elég jól, mert a szakmai tudásod mégsem elég jó. Ez azonban nem mindig igaz:

  • lehet, hogy túl kevés adatból következtetsz (nem pár órát, hanem pár napot kellene nézni a hirdetéseknél),
  • lehet, hogy más csatornán veszi meg valaki a könyvedet, nem ott, amire te éppen fókuszálsz,
  • lehet, hogy éppen valami akadályozza a vásárlót, hogy most vegye meg (például mobilon látta, de mobilról nem szeret vásárolni).

Azt már a nagy motivációs guruk százszor is elmondták, hogy mennyire fontos az egészséges önbizalom – ezt mindketten tudjuk. Én annyival egészíteném ki, hogy legyen bennünk egy egészséges önbizalomhiány is: ez segít eldönteni, hogy egy melót elvállaljunk, vagy ne? Extra ráfordítással el tudom-e végezni, vagy sem? Én ilyenkor mindig Richard Branson tanácsát szoktam követni: ha valami olyan munkát és lehetőséget kapsz, amit még nem biztos, hogy tökéletesen el tudnál végezni, akkor mondj igent, és menet közben tanulj bele.
Ha ez az egészséges önbizalomhiányod megvan, akkor sosem fogsz beleesni az imposztor-szindrómába, és soha nem fogod azt mondani, hogy “édes istenem, ehhez túl béna vagyok, minek vállaltam el?”.

Ez pedig egy lehetséges megoldás

Tibinek másfél hónap alatt sikerült úgy átalakítania a saját folyamatait, hogy az átlagosan 8-10%-ról felugrott 30-32%-ra a visszatérő edzeni vágyók száma. Ehhez nem motivációs idézetekkel bombáztam, nem írattam be önbizalom növelő edzőtáborba, és nem is sírta ki magát senki vállán.

Lépésről lépésre végigmentünk a folyamatain, a kurzusán, a marketingjén, és közben levetkőzte ezt az ideiglenes önbizalomhiányt. Szerintem ez természetes velejárója a hatékony tervezésnek.

Tibi megértette, hogy a szakmai tudása szükséges, de nem elégséges alap a visszatérő ügyfelek növeléséhez. Elkezdett módszereket alkalmazni más területekről azért, hogy több kurzuslátogatója legyen, azok teljesen végigmenjenek az első kurzuson, és visszatérjenek a következőre. Ehhez kölcsönöztünk ötleteket

Semmi bonyolult nem történt. Persze, most néhányan biztosan azt gondolják, hogy elég néha dobozon kívül gondolkodni. Én azt vallom, hogy ez egyáltalán nem dobozon kívüli gondolkodás: ha megoldást keresel egy problémára, és azt nem találod a saját “dobozodban”, akkor nézz bele valaki máséba. A marketinges megoldás egy marketinges dobozban lesz, az IT megoldás egy IT-s dobozban, és így tovább.

A feladat pusztán annyi, hogy megtaláld a megfelelő típusú dobozt.

És most?

Most gondold végig, hogy neked hol van elakadásod, és azt milyen tudással lehetne megoldani? Hol találsz rá erre a tudásra? Facebook csoportokban, üzleti találkozókon, esetleg redditen, vagy szakkönyvekben? A jövő a multipotenciális, azaz több dolog iránt érdeklődő embereké – képezd magad a szakterületed mellett másban is, különben lemaradsz.

De te nem vagy a saját magad ellensége, ugye?

Egy karnyújtásnyira van tőled rengeteg gamification példa. Érdekel?

Játékosítás kezdőknek (vállalkozás verzió)

Készítettünk egy e-bookot a gamificationről azért, hogy te ne csak értsd, de használni is tudd a munkádban. Hova küldhetjük?

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Az adatvédelmi nélkül sajnos nem lesz az igazi.
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Vigyázunk az adataidra. Adatkezelési tájékoztatót itt.

Játékosítás kezdőknek (oktatói verzió)

Készítettünk egy e-bookot a gamificationről azért, hogy te ne csak értsd, de használni is tudd a munkádban. Hova küldhetjük?

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Az adatvédelmi nélkül sajnos nem lesz az igazi.
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Vigyázunk az adataidra. Adatkezelési tájékoztatót itt.