Így motiváld az írókat írásra egy játékosított írógéppel (Taleguild elemzés)

Nemrég ráakadtam egy olyan online felületre, ahol írók írhatnak és publikálhatnak anyagokat, és az alkotási folyamatot játékosították. Vagyis ez a felület egy játékosított digitális írógép. De hogyan működik?

Egy Reddit kommetben olvastam a Taleguild oldaláról, ahol játékosított írásról meséltek. Erre egyből felkaptam a fejem és beregisztráltam, hogy szét tudjam szedni gondolatban a működését.

Inspiráció és fejlesztési ötletek keresése volt a cél a Taleguild elemzése során, és nézzük meg három felvonásban, hogy mire jutottam.

A Taleguild elemzése 1: áttekintés

A kezdőoldal egyből egy rövid és érthető ajánlattal indít: “Építsd fel az írási szokásaidat!”. Elmondása szerint a Taleguild abban segít, hogy motivált legyél írás közben – vagyis ne veszítsd el menet közben a motivációdat, és ehhez ad egy játékosított felületet.

Taleguild elemzés

A regisztráció könnyű, gyors, social fiókokkal is megy, és utána egyből egy vezérlőpult felületre érkeztem, ezt látod a lenti képen.

Áttekinthetőség szempontjából jónak ítélem az oldalt:

  • a menüsáv érthető, nem zsúfolt, az értesítések és a legfontosabb mechanizmusok (érmék és tapasztalati pontok) kaptak itt helyet,
  • az üdvözlés utáni sáv egy statisztikai összesítő (hány pontom van, hányadik szinten tartok, mennyi időt töltöttem fókuszált módban,
  • belépés után egyből egy értesítés fogadott, hogy a csatlakozásért kaptam 10 XP-t és 15 érmét,
  • a képernyő alsó részén kiemelik a három lehetséges következő lépésemet.

Remek megoldás, hogy egyből látok három opciót, amerre továbbmehetek. Ez a fajta döntési szabadság, az autonómia fontos belső motiváció mindannyiunkban, és az ilyen döntési helyzetekkel könnyen tudunk ehhez kapcsolódni.

Elsőre azonban nem biztos, hogy könnyen tudnék választani (hiszen 25 másodperce léptem be először).

Emiatt az egyik lehetőséget szembetűnőbbé tették, vagyis kiemelték a többi közül: A “Write your first story”, vagyis az “írd meg az első történeted”-cselekvés lesz itt az elvárt cselekvés a részemről.

Taleguild választás

Ezután egyszerűen rámentem az új történet írása részre, és innentől már kicsit jobban meg tudjuk vizsgálni, hogy milyen elemekből épül fel a Taleguild.

A Taleguild elemzése 2: főbb mechanizmusok

A következő képen a Taleguild szerkesztőfelületét látod:

Adhatsz címet a művednek, oldalakra bonthatod, alapvető szövegformázásokat használhatsz (kiemelés, címsor, ilyesmi), és ha akarod, akkor publikálhatod.

Rém egyszerű a kezelés és maga a felület is, ráadásul automatikus mentés is van.

Egyértelmű, hogy a felületen mit tudok csinálni, és a helyőrzők miatt (placeholder; ezek a szövegek, amik a kitöltendő helyeken vannak) nagyjából képben vagyok, hogy hova mit kell írnom.

Miért fontosak ezek az apróságok egy ennyire faék egyszerűségű oldalon?

  • a placeholder egyrészt helyet spórol, mert nem foglal fixen helyet (eltűnik, amikor beírsz oda valamit),
  • egyértelművé teszik, hogy mit hova írjak,
  • ha elkezdek egy történetet írni, akkor a placeholder elmondja, hogy írjak legalább 3 percen keresztül, így érméket kapok és elindul a fókusz mód (bár egyelőre azt nem tudom, hogy micsoda),
  • nincsen semmilyen felugró ablak, villogó értesítés, real-time zavaró tényerző a felületen.

Ha egy digitális felület egyértelmű, akkor csökken a kognitív terhelés: kevesebb energiámba kerül kitalálni, hogy itt pontosan mit kell csinálnom. Ha valahol nagy a kognitív terhelés akkor elkezdünk hibázni (mert nem gondoljuk át megfelelően), vagy nem is csinálunk ott semmit (halogatunk vagy kilépünk).

Ami pedig a majdani olvasó számára egy okos megoldás, hogy a történetet oldalakra lehet bontani (a fenti képen a Page 1-re kattintva lehet új oldalakat létrehozni). Ennek az a lényege, hogy így nem egy végtelenül hosszú blogposztként látod a történetet, hanem kisebb egységekre bontva – mint a könyvben az oldalakat.

Így valójában az olvasó kognitív terhelését csökkentették: kisebb egységekre bontották az olvasást, mint feladatot.

Ez azért hasznos, mert így könnyebben meg tudja becsülni az ember, hogy meddig tart egy adott cselekvést elvégezni, így pedig kevésbé tartja óriási munkának. Ennek az az oka, hogy a feladataink nehézségét sokszor az alapján ítéljük meg, hogy tippre mennyi időt kell velük töltenünk. Ha sok időnek látszik, akkor biztos nehéz.

Érmék és XP

Már ejtettem pár szót a tapasztalati pontokról (XP) és az érmékről is.

A tapasztalati pont egy fejlődést és előrehaladást mérő és visszajelző dolog. A felhasználó egyrészt jutalomként kapja, ha olyan dolgot csinál a felületen, amit várnak tőle (például beregisztrál), emellett pedig az előrehaladásáról is ad információkat: minél több pontja van, annál tapasztaltabb, és annál magasabb szinten van.

Amikor elkezdtem az első történetemet írni, akkor kattintgattam körülbelül 5 percig, még egy Lorem Ipsum szöveget is bemásoltam, és utána közzétettem az anyagot. Semmit nem kaptam ezért:

  • azt írták, hogy 3 perc után fókusz módba lépek és érméket kapok, de eddig nekem nem volt egyértelmű, hogy hogyan számolják a 3 percet és mit jelent a fókusz mód,
  • a publikálás maga sem ér jutalmat.

Ez első furcsa volt; egy jó onboarding, vagyis betanító folyamattal nem lenne bennem ilyen frusztráció, ami valószínűleg más friss tagokban is felmerül. A publikálás nem jutalmazott cselekvés – elsőre ezt kihagyott ziccernek gondoltam, aztán az jutott eszembe, hogy a Taleguild saját bevallása szerint az írási szokásaidat támogatja.

Nem az a cél, hogy minél többet publikálj, hanem az, hogy minél többet írj.

Így indítottam egy második történetet is, kattintgattam benne meg halandzsáztam negyed órát és utána megnéztem mi történt: kaptam 11 érmét!

Vagyis a rendszer az, hogy ha elkezdek egy anyagot írni itt, akkor a harmadik perctől kezd el jutalmazni a felület, percenként 1 érmével. Ezt jelenti a fókusz mód, ha jól értem. Az még mindig nem teljesen világos, hogy XP-t hogyan szerzek, talán még tovább kell fókusz módban maradnom.

Új Guildatar

Az XP-vel szemben az érméket nem csak gyűjteni lehet, hanem felhasználni is, vagyis ezek beváltható pontok.

Ahhoz, hogy beválthasd őket a boltban, előbb létre kell hoznod legalább egy karaktert a történeteidből. Ezeket hívja a rendszer Guildatarnak.

Ezek a Guildatarok aztán felöltöztethetőek és felfegyverezhetőek: az érmékből ilyen kiegészítőket tudsz venni nekik.

Ez a fajta személyre szabás és döntési szabadság (habár alig van hatása a “játékmenetre”) kimondottan az online szerepjáték-típusú játékokból átemelt megoldás. A személyre szabhatóság extra kötődést alakíthat ki a felhasználó és a felület között, hiszen extra munkát tesz abba, hogy a program úgy nézzen ki vagy úgy viselkedjen, ahogy ő szeretné (ez az IKEA-hatás lényege).

Emellett pedig ezek a virtuális eszközök nem “olcsók”: meg kell küzdenünk azért, hogy mondjuk 315 érméért vehessünk egy kardot. Ez pedig azzal jár, hogy legalább 315 percet fókusz módban kell írnunk.

Ez az ötlet kimondottan érdekes, bár a próbálgatással töltött időm alatt nem lehet felmérni, hogy mennyire kiegyensúlyozott az ár-érték arány (vagyis nem túl drágák-e a cuccok).

Az első Guildatarod létrehozása után pedig elérhetővé válik a Store, vagyis a bolt felülete is (ez feloldható tartalomnak minősül):

A közösség

Ha egy történetet publikálsz, az azt jelenti, hogy egy közös hírfolyamba bekerül, és minden felhasználó elolvashatja.

A publikált történeteket néhány hevenyészett kategóriába sorolják (üzleti, tudományos, vers, satöbbi), és ezekre szűrhetsz is, ráadásul a nyelvet is megadhatod.

Ez a funkció még elég gyér; minden digitális felületnél szükséges egy kritikus tömeg ahhoz, hogy saját életet kezdjen élni a közössége. Ez a social hálózatok 22-es csapdája: az emberek azért csatlakoznak, hogy másokkal kapcsolódjanak és tartalmakat fogyasszanak, de amíg kevés a felhasználó és kevés a tartalom, addig ez nem nagyon fog beindulni.

A Taleguild elemzése 3: tanulságok

Nagyjából egy órát kattintgattam és használtam a Taleguild felületét. Három olyan gondolat kavargott bennem a végére, ami valószínűleg sokat lendítene a játékosított felhasználói élményükön.

Az első gondolatom az, hogy lehetne egyértelműbb az onboarding. Fogják meg a kezem a regisztráció után és mutassák meg, hogy mi hogyan működik és mit várnak tőlem.

Ezt egy videóval, e-mailben, hotspotokkal vagy akár egy kipipálható feladatlistával is meg lehet oldani. Mindegy a forma, de ezzel sokkal gyorsabban és könnyebben fogom tudni elkezdeni használni a felületet.

A második gondolatom az, hogy rendkívül örültem volna egy Gyakran Ismételt Kérdések résznek, ahol megnézhetem, hogy mi hogyan működik. Például elmagyarázzák a fókusz mód lényegét, hogyan gyűlnek az érméim, vagy mondjuk miért kapok XP-t és mikor lépek szintet (illetve mire jók a szintek).

Enélkül látom, hogy beletettek egy csomó energiát abba, hogy egy összetett gamification réteget adjanak egy leegyszerűsített Word szerkesztőhöz, de engem zavar, ha nem értem, hogy ezek a fő funkciók hogyan működnek.

A harmadik gondolatom pedig az, hogy ha ez az egész rendszer arra szolgál, hogy íróknak segítsen többet, többször írni, akkor ezt vajon mi mással lehetne még támogatni? Szervezhetnének workshopokat, vagy készíthetnének írást segítő anyagokat (például e-bookokat a cselekmény kibontásáról).

Mindent egybevetve a Taleguild elemzése után úgy gondolom, hogy ez a cucc még nagyon az elején jár egy útnak, amit – ha odafigyel a célcsoportjára, akkor – talán rohamléptekkel fog egy idő után megtenni. Remélem fogok róluk olvasni még később.

Hejhó, Ádám vagyok, én írtam ezt a posztot. Gamificationnel és viselkedéstervezéssel foglalkozom.

Mostanában írtuk, olvastad?

Ezeket a témákat érintjük ebben a bejegyzésben

Ezért nem vásárolnak tőled: így gondolkodnak a vevőid - van egy erről szóló e-bookom, érdekel?

Kövess minket Facebookon

Oszd meg és uralkodj:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest

Kitartó olvasóknak itt egy jóképű láma:

ha túlgörgetted az ingyenes e-bookot

Kopirájt 2021. Törje ki a nyavalya, aki beleköt.