EsettanulmányGamificationJátékosított Greenpeace aláírásgyűjtés

A minap egy játékosított Greenpeace aláírásgyűjtésbe botlottam, amit különösebb gondolkodás nélkül alá is írtam, mert helyesnek tűnt. Aztán még egyet. Majd még egyet. Végül elkezdtem gondolkodni.

Ha te is hónapokon keresztül elemzel majd hétköznapi folyamatokat a játékosítás kontaktlencséjén keresztül, akkor egy idő után nem csak a tudatos, hanem tudatalatti döntéseidet is megkérdőjelezed majd. Vajon szabad akaratomból tettem azt amit tettem, vagy egy jól megtervezett “csapdába” sétáltam bele? És itt a csapdát ne negatív értelemben vedd, ez sokkal inkább elismerés azok felé, akik megtervezik a hasonló folyamatokat, és játékosítják azokat.

Ha sikerül elérned, hogy a játékosod sajátjának érezze azokat a döntéseket, melyekkel elérheti a kitűzött célokat, akkor jó úton jársz.

Alapvetően nem szoktam ilyen petíciós dolgokban részt venni, azonban politikai nézeteket teljesen mellőzve is egyetértek a Greenpeace azon cikkével, mely szerint felelőtlenség úgy belevágni egy atomerőmű bővítésbe, hogy a később keletkező rádióaktív melléktermékek tárolására vonatkozó fejlesztéseket 2060 utánra tették. Függetlenül attól, hogy ezzel egyetértesz-e vagy sem, tarts velem, hogy felismerhesd azokat a csapdákat, amikbe én szépen belesétáltam.

Az elsődleges motiváció

Én már kiismertem magam, így tisztában vagyok vele, hogy rám a 8 Mély motiváció közül az Értelem és magasztos cél nagyon is jól hat. Az elsődleges oka annak, hogy egyáltalán ellátogattam erre az oldalra az volt, hogy olvastam egy cikket, ahol számomra meggyőző érveket sorakoztattak fel amellett, hogy miért kéne először a tárolás megvalósításával foglalkozni, és csak aztán a bővítéssel. A cikk alján pedig megírták, hogy a Greenpeace online petíciót indított, amit eddig 24.000-en írtak alá.

Nem vagyok Greenpeace fan, mégis úgy éreztem, hogy egy magasztos cél érdekében cselekednek, aminek van értelme, és itt az én egy aláírásom is számíthat valamit. Ellátogattam hát az oldalra, ahol a következő kép fogadott:

 

Őszinte leszek, a baloldali részt el sem olvastam, szemem egyből jobbra húzott, ahol a form tetején egy 83%-on álló #4 Haladásjelző található. Ez, illetve az alatta lévő szám adott egy további lökést a kitöltéshez. Az alsó pipát kivettem, az igazságot megvallva nincs kedvem napi szinten ilyesmit olvasni (hacsak később ki nem derül, hogy valóban volt érelme kitölteni ezt). Azt gondoltam, hogy az aláírás gombra való kattintás után el fogom majd hagyni az oldalt. Tévedtem.

Bár kicsit megijedtem, hogy a 24700-as szám nem változott (ezt lejjebb kifejtem), a köszönő szöveg alatti “Szeretnéd, hogy legyen könnyebben elérhető a napenergia minden magyar háztartás számára?” kérdés már a tudatalattimra hatott, és cselekvésre ösztönzött. Ki ne szeretné?

Magának a kérdésnek a feltéle zseniális! Írhatták volna azt is, hogy “Segíts, hogy könnyebben…”, de akkor azt mondtam volna, hogy “eeeeee…., az előbb segítettem”. (Tudom szánalmasan álszent, de most őszinte vagyok, ezt gondoltam). Ez egy fontos döntés, amit meg kell hozni, ráadásul annyira elemi és bináris, hogy az agyunk egyből dob rá egy választ: “IGEN”. És már el sem olvasom az alatta lévő szöveget, kapásból kattinintok a zöld gombra.

Felugrott az előzőhöz hasonló form, kitöltöttem, aztán a következő fogadott.

Ennek az alján ismét egy aláírás gomb szerepelt, amire kattintva… Sikerült belevinniük egy olyan láncreakcióba, ahonnan kitudja mikor szabadultam volna, ha jól csinálják. De nem csinálták jól.

Tovább csiszolt játékosítás

Egy játékosító munkája ott kezdődik, ahol a józan paraszti ész, és a hétköznapi tervezés véget ér. Először elismerjük azoknak a munkáját, akik eddig feljesztették a folyamatot, és kiemeljük a jó megoldásokat, majd ezt követően tapasztalatunkat, keretrendszereinket és mechanikáinkat felhasználva tovább optimalizáljuk a rendszert.

Haladásjelző

A mostani, egy meg nem indokolt célú csoportos küldetés. A globális cél világos, ne gyártsunk rádióaktív szemetet addig, amíg nincs hova tenni, azonban ezen a formon ki van emelve egy szám: 30.000. Ez egy lokális cél, és az én szemem előtt most ez lebeg. Ez kapásból túlbonyolítja számomra a dolgokat, mégpedig azért, mert sehol nincs megmagyarázva. Egyből elkezdem keresni, hogy vajon mi lesz, ha 30.000 ember aláírja, de nem találom, elbizonytalanodok, elkezdem máshol is keresni, közben csörög a telefon, itt hagyom a gépet… A vége pedig az, hogy nem cselekedtem azonnal, hanem később hagyom az egészet a fenébe.

Ha haladásjelzőt használsz, mindig legyen világos a játékosod számára, hogy mi történik a folyamat végén, mi a célja a 100% elérésének.

Más nézőpontból vizsgálva a helyzetet: ha azt látom, hogy 0 ember írta eddig alá, és a “Meg sem állunk 30.000-ig!” szöveg fogad, nagy lendületet adna számomra, ha tudnám miért pont 30.000 aláírás kell. Elég annyi, hogy fölé húzom az egeret, és kiírja nekem, hogy ennyitől lehet beadni a köztársasági elnöknek, és az első 100 aláírás szokott a legnehezebben összejönni, utána az emberek már bátran becsatlakoznak. Ezáltal éreztetnék velem, hogy az első pár szavazat ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb), mint az összes többi.

Megosztás

A csoportos küldetés megosztása tök jó dolog, azonban attól hogy bekerül egy megosztás gomb, fölötte a megszokott “Kérjük oszd meg” szöveggel, még semmit nem tettél annak érdekében, hogy motiváld is a játékost a cselekvés végrehajtására! Nyilván ő is fontosnak érzi, hogy sokan aláírják, de az ő elsődleges célja az volt, hogy idejöjjön és aláírja, ezzel pedig kielégítette egy motivációját. Ha azt szeretnéd, hogy egy újabb célnak is eleget tegyen, ismét motiválnod kell.

Én például betennék mellé egy “Miért fontos a megosztás?” linket, vagy a fentihez hasonló #egeretföléhúzós megoldást, hogy statisztikákkal megmutassam: “Magyarországon a 10 millió emberből 4 milliónak van elméletileg lehetősége résztvenni ebben a kezdeményezésben, azonban átlagosan 3-5 hónap szükséges a 30.000 aláírás összegyűjtéséhez. Szerencsés esetben, mert a petíciók 80%-a el sem éri ezt a számot.”

Ezek persze csak általam kitalálat számok, azonban az őszinte és valós adatok mindig segítenek a helyes döntés meghozatalában. Lehet gyártani kamu számokat is, akár a fenti sorok is felhasználhatóak, azonban ha kiderül a turpisság, olyan embereket veszíthetünk el, akik akár hosszútávon is elköteleződhettek volna mellettünk.

Ha egy játékosítási mechanika felhasználásához ferdítened kell, akkor inkább ne is használd! A legjobb mechanika az őszinteség.

A form tetején lévő haladásjelző, és az alatta megjelenített szavazószám is egy ilyen rész. Én kitöltés után, mielőtt elkezdtem írni ezt a cikket, visszamentem megnézni, hogy valóban változnak-e az értékek, vagy csak csaliként tették be oda azoknak, akik kizárólag a célegyenesben hajlandóak bekapcsolódni ilyen dolgokba. Én úgy vettem észre, hogy valós adatokat közöl, ez plusz jó pontnak számít a szememben.

Láncreakció

Visszagondolva, nekem nagyon tetszett ez a láncreakciós dolog, ahogy beszippantott magába a rendszer, és egyik kérdés után válaszoltam meg a másikat. Illetve válaszoltam volna, és itt jön be a képbe, hogy nem tudatosan építették fel ezt a részt. Ha felgörgetsz a harmadik képhez, és elolvasod a második szavazásom utáni köszönő képernyőt akkor láthatod, hogy az ott feltett kérdés már nem az igazi.

“Egyetértesz azzal, hogy az…” kezdetű kérdésnél én nem érzek ösztönzést arra, hogy rákattintsak az aláírás gombra, csupán annyit mondok, hogy “Igen”. A “Szeretnéd…?” kezdetű kérdés sokkal jobban megérint, mert nem logikai oldalról közelíti meg a problémát (egyetértés), hanem érzelmi töltöttséget hordoz magában (vágy valami iránt).

Motiválni valakit úgy a leghatásosabb, ha az érzelmeire hatunk.

Végszó

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a Greenpeace munkatársai mennyire használták tudatosan a fenti mechanikákat, azonban szerintem a mi szemszögünkből nem ez a lényeg. Ha a leggyorsabb ember 9 másodperc alatt futja le a 100 métert, mert évek alatt tudatosan tökéletesre fejlesztette a technikáját, majd jön valaki aki 7 másodperc alatt futja le a távot ugyanazzal a technikával, akkor ő lesz a leggyorsabb futó akkor is, ha nem tudta, hogy ezen a technikán mások évekig dolgoztak, neki ez zsigerből jött.

Érdemes nyitott szemmel járni, mert a játékosítás ott lapul a mindennapokban. Nekünk az a feladatunk, hogy felismerjük, dokumentáljuk, és lehetőség szerint tudatosan felhasználjuk őket új helyzetekben, akár egymással kombinálva.

Szóljunk, ha legközelebb írunk valamit a témában?
Add meg az email címed, és értesítünk, amint elérhető lesz:
Vigyázunk az adataidra. Adatvédelmi tájékoztató itt.