Itt van néhány izgalmas bejegyzés
kategóriában
„Rákerestem a gamificationre, és találtam pár blogposztot, de nem nagyon kaptam használható ötleteket”. Ismerős ez a jelenség? Nekem gyakran felforr az agyvizem az úgynevezett elemzésektől, amelyeket játékosított projektekről írnak, és párszáz szóban taglalják a pontrendszerük fontosságát (kis önfényezéssel).
Az utóbbi napok, hetek hírei javarészt a koronavírus körül forgolódtak. Megbetegedések, karantén, gazdasági hatások, cselekvési tervek, megelőzés – ezek a témák váltogatják egymást. „Moss kezet gyakrabban! Ne érintkezz senkivel!” – halljuk ezeket a tanácsokat, de vajon hogyan tarthatjuk be ezeket?
„Tanár vagyok. Érdekel a gamification, de nem tudom hogyan álljak neki. Sok a munka, nem nagyon van időm játékokat tervezni.”
Ismered Óz, a nagy varázsló történetét? A címadó szereplő egy végtelen hatalommal rendelkező, hatalmas ember – pontosabban mindenki ezt gondolja róla, amíg Dorothy és az útitársai meg nem ismerik személyesen. Ekkor ugyanis kiderül, hogy Ózban semmi misztikus és mágikus nincsen.
Követed a kiadásaid valamilyen formában? Applikációban, szoftverben, füzetben? Igen? És előfordult már veled, hogy elfelejtettél rögzíteni egy kiadást? Esetleg nem is figyelsz a költéseidre?
Bármelyik állítás is igaz rád, ha érdekel a játékosítás, az alábbi esettanulmány érdekes lehet számodra.
Álltál-e már úgy egy fagyispult előtt, amiben volt harminc (persze finomabbnál finomabb) ízű fagylalt, hogy „úristen, mindet akarom”? Aztán persze rájöttél, hogy nem elhanyagolható egészségügyi problémád származna belőle, úgyhogy muszáj választanod. De melyiket? Semmit sem akarsz kihagyni, ugye?
Bevezetés, tárgyalás, befejezés. A fogalmazás szentháromságával minden általános iskolás szembekerül tanulmányai során. Adott ez a keret, amelyet nem mindig csúcslelkesedéssel tölt meg a nebuló. Azokra gondolok főleg, akiknek nehezére esik az írás – ők inkább szóban mesélik el a hihetetlen hétvégéjüket, írásban pedig maximum a Messenger üzenetig, közösségi oldalas bejegyzésig, Insta sztoripötyögésig jutnak.
Érezted már azt, hogy folyamatosan tanulnod kell azért, hogy a legjobbak között maradhass? Akár a személyes, akár a céges kalapodban olvasod ezt a posztot, biztosan igen a válasz a kérdésre. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy most olyat fogsz tanulni, aminek a 70%-át már eddig is ismerted?
2018 novemberében a gamification világ két napra Amszterdamra szegezte vigyázó tekintetét: második alkalommal rendezték meg a Gamification Europe Conference-t. 180 résztvevő a világ minden tájáról összejött beszélgetni egy jót a játékosításról. Előadások, esettanulmányok, ötletek és kapcsolatok – mit hoztunk haza a konferenciáról a hűtőmágnesen kívül?
Az a baj a világgal, hogy már nem tudunk olvasni. Hiába a sok évnyi iskola, a világ összes könyve és az információdús blogposztok, nem tudunk olvasni, mert alig van rá időnk. Néhányan most biztos elkezdik rázni az öklüket: „Mindenkinek arra van ideje, amire akarja!” – persze, persze.
Béna nyereményjátékot és soha-ki-nem-hirdetett karib-tengeri álomutat annyit láttunk már, hogy számon se tudjuk tartani. Megcsappant a bizalom a social mediában felbukkanó játékokban és játékszerű kampányokban, okkal.
„Az egészség nem játék, de közel állhat hozzá.”