GamificationOktatás

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék három, a gamificationhöz kapcsolódó gondolatot beemelni világ legnagyobb tévhitei közé. Nem fogja megelőzni azt, hogy a Nagy Fal látszik a világűrből, vagy a kínai szerencsesüti tényleg kínai-e. De ha ezeket most végigfutod, biztos, hogy tisztábban fogod látni a játékosítás világát, mint a világ nagy része.

Tipp: ha szeretnél az első itthon gamification konferencián részt venni, akkor itt kérhetsz emlékeztetőt a részletekről: KATT IDE.

Tévhit #1: Játékosítás = játékokat készítünk

Ahogy azt korábban már megénekeltem, a játékosítás csak pár elemet kölcsönöz a játékokból nem-játék folyamatokba. Így lehet érdekesebbé, figyelemfelkeltőbbé, cselekvésre ösztönzőbbé tenni egy marketing kampányt, egy sales folyamatot, vagy egy tanórát.

Játszás és játékosítás között két fő különbség van szerintem:

1: A játszás célja a szórakozás, tisztán, önmagában. A játékosításnál mindig van valami egyéb cél, amit szeretnél elérni. Ez lehet több vevő, jobb dolgozat eredmények, magasabb KPI például.

2: A játszás során a játék több játékmechanizmus csokorba rendezett csoportjain alapszik. Innen tudjuk, hogy mikor maradunk ki egy körből, mi ér pontot, mikor nyertünk. A gamificationben a játékmechanizmusok mellett más tényezők is vannak, ilyen lehet maga a folyamat, amit fejleszteni szeretnél.

Egy online vásárlás során történő lemorzsolódás ilyen folyamat, és ugye nem mondja rá senki, hogy “hinnye, milyen izgalmas és szórakoztató volt nem tudni, hogy hova kell kattintanom, ki is lépek gyorsan”?

Tévhit #2: A játékosítás bonyolult

“Nyelvében él a nemzet”, mondta régen Kazinczy. Ennek ellenére előfordul, hogy rosszul használunk kifejezéseket (mindenki, kivétel nélkül, az élete során többször).

Ilyen apró elcsúszás történik a bonyolult és az összetett között. Azért szoktuk a folyamatok játékosítását céltervezéssel és a lépések összegzésével kezdeni, hogy tudjuk, hova megyünk, és milyen cölöpökre kell lépnünk, hogy ne merüljünk el a kétségbeesés úszómedencéjében.

A játékosítás összetett, mert sok részletből áll, de éppen a tervezés miatt követhető.

Tévhit #3: A játékosítás drága

Oké, elismerem, itt erőset mondtam. A gamification lehet drága. Pontosabban lehet olyan kivitelezési terv, ami drága. Én kitartóan hiszek abban, hogy majd’ az összes játékmechanizmus megoldható low budget módon.

Mondok erre pár példát:

  • progress bar: beszámozhatod a lépcsőket az irodádba menet, megszámozhatod az email sorozatodban a maileket
  • napindító bónusz a kollégáknak: reggel megérkezéskor mosolyogva köszönsz nekik
  • tutorial: egy hosszabb megbeszélés emlékeztetőjének a végén szedd össze külön, hogy milyen feladatokat végeztetek el eddig, mi van még hátra és azokat meddig kell kinek teljesítenie

Ha van erőforrásod arra, hogy összetettebb, szebb, grandiózusabb megoldást valósíts meg, akkor ne fogd vissza magad. 🙂

Érted? Érted!

Mint oly sok mindent, a gamificationt is könnyebb messziről csodálni és távol tartani magunkat tőle. Most, hogy átbeszéltük a három legnagyobb tévhitet, vajon mi akadályozhat téged abban, hogy előtörjön belőled a gamification úttörő?

Tipp: ha ötleteket keresel, vagy éppen jó példákat mondanál nekünk, lépj be a Gamification [HUN] csoportba!

Szóljunk, ha legközelebb írunk valamit a témában?
Add meg az email címed, és értesítünk, amint elérhető lesz:
Vigyázunk az adataidra. Adatvédelmi tájékoztató itt.