7 közösségtervezési stratégia (közösségépítés haladóknak)

2018, 2019, és valószínűleg 2020 is a közösségépítés éve lesz. Halljuk ezt itthoni szakemberektől, külföldi guruktól, látjuk a Facebook csoportok funkcióinak fejlesztéseit, és természetesen bólogatunk. „Igen, igen, közösséget kell építeni. De hogyan?” – így jön az első kérdés. De a válaszok sajnos csak a könnyű lépésekben segítenek.

Talán már van Facebook-csoportod. Talán alapítottál egy offline közösséget. Talán már tudod, hogy kérdezni kell, személyességet vállalni, beszélgetni, kapcsolódni… Ezt minden kezdő közösségépítő tudja. Ha erős, folyamatosan fejlődő és aktív közösséget szeretnél, akkor ennél viszont többre van szükséged.

Ahogy a gamificationt is, úgy a közösséget is tervezni kell, ha jól akarod csinálni. Ez a bejegyzés pedig nem 0-tól 1-ig fog téged elvinni, hanem 1-től a csillagos égig.

7 stratégia, amit szinte kötelező használnod

Még mielőtt bármibe is mélyebben belemennénk, van valami, amit meg kell beszélnünk. Mi a közösség?

Egyértelmű, mindenki által elfogadott definíciója nincs. A legáltalánosabb megfogalmazásban együtt tevékenykedő emberek csoportját jelenti. Egy ideát, ami az együvé tartozás érzetét kelti a tagjaiban. Demográfiai értelemben közösségnek nevezhetünk egy népet is, de egyszerűen valamilyen szervezett csoportot is.

Ha rákeresel arra, hogy hogyan hozz létre egy közösséget, akkor egyből a technikai részleteket tukmálják rád: nyiss csoportot Facebookon, új csatornát Slacken, tarts élő találkozókat, és így tovább. Ezek a tanácsok helyesek, de kezdéskor nem hasznosak.

Ha nem gondolod végig, hogy kik, miért csatlakoznak, miért maradnak a közösségben és neked mit kell ezért tenned, akkor hiába van bármilyen felületed a kapcsolódásra, rövid- vagy középtávon a közösséged el fog halni, te pedig csak a passzivitás miatti szomorúságot fogod érezni.

Ennek viszont nem kell így lennie. Egy közösséghez tartozást ugyanúgy le tudunk írni különböző viselkedésmintákkal, mint a tanulást az iskolában, egy vásárlási folyamatot egy weboldalon vagy egy app használatát.

Ezekre a viselkedésmintákra pedig hatással tudunk lenni különböző ötletekkel, amelyeket a gamification, az alkalmazott pszichológia és a viselkedés gazdaságtan területeiről szerzünk.

Annak érdekében, hogy te a fejlődő és fenntartható közösséget tudj építeni, leírtam hét olyan stratégiát, amit mi az összes közösségünknél felhasználtunk és tudjuk, hogy működnek.

Ez a hét stratégia a következő:

  • Cél
  • Etikett
  • Találkozási pontok
  • Csoportszerepek
  • Események
  • Rituálék
  • Vezetői szerepek

Egy közösséghez csatlakozni és hosszútávon benne maradni erős elköteleződést kíván a tagoktól. Vagyis többféle motivációs elemet is mondhatni kötelező beépíteni a leendő folyamatunkba.

Ebben a cikkben részletesen olvashatsz a motivációkról. A legfontosabb gondolat most ez:

  • külső motivációval (ezeket adhatjuk mint tervezők) be lehet húzni tagokat, jellemzően jutalmakkal vagy épp büntetésekkel
  • belső motivációval (ezekre hathatunk, többnyire kommunikációval) viszont hosszútávon lehet megtartani a tagokat (a cikkben ezt részletesen megtalálod)

Ennek tudatában már egyszerűbb lesz felhasználni a következő stratégiákat.

#1 Célok, célok mindenhol

Minden sikeres közösség egyetlen célt szolgál ki. Ezt úgy lehet megtalálni, ha a tagoknak van egy közös célja, és ez átfedésben van a csoportvezetők céljaival.

Jó példa a Gamification[HUN]: ti tanulni akartok, mi pedig gyűjtjük, rendszerezzük és megosztjuk a tudást. A közös metszet a tudásátadás. Rossz példa (amit már te is láttál biztos): létrehozok egy csoportot, ahova tudásért jönnek az emberek, és irreleváns ajánlatokkal bombázom őket.

Megfelelő cél nélkül a közösséged olyan, mint egy horda. Azért maradnak együtt, mert egyedül „veszélyesebb”, vagyis pszichológiai biztonságot jelent hasonló gondolkodásúak között lenni. Segítséget kérnek ugyan a horda tagjai egymástól, de ezen kívül más érték nem keletkezik, közös cél felé nem haladnak.

Néhány közösség egy vízió köré épül, mások személyi kultusszá (például az Elvis-rajongók), de vannak organikus közösségek is (közös probléma vagy ügy köré gyűlnek). A tiéd milyen lesz? Ennek meghatározásához három kérdést tegyél fel:

  1. Milyen típusú közösséget szeretnék?
  2. Miért én építem?
  3. Kinek építem?

A következő lépésben készíts egy listát a célközönséged céljaiból, és ezt priorizáld. Aztán készíts egy listát a saját céljaidból, és priorizáld. Aztán vesd össze ezt a két listát. Ehhez nem árt, ha ismered a célközönséged: készíthetsz perszónákat, de kérdőívet is készíthetsz a pontosabb kép érdekében.

Ami a két lista metszetében van, az lesz a közösséged megfelelő célja:

Ezután fogalmazd meg a víziódat! Hívhatod küldetésnyilatkozatnak is. Sokat segít Simon Sinek Arany Köre: ez egy könnyen követhető módszer, amivel a vállalkozásod küldetését megfogalmazhatod. A Kollektíva küldetését itt részletesen megtalálod, de az Arany Körünket idemásolom:

Hisszük azt, hogy játékkal és tudománnyal a világ hatékonyabbá és érdekesebbé tehető.

Mi a Kollektívánál gyűjtjük, rendszerezzük és megosztjuk azt a tudást, amivel az emberi viselkedést etikusan befolyásolhatjuk.

Tréningeket tartunk, oktatóanyagokat készítünk, amiben a saját gyakorlatainkat is megosztjuk. Szakmai közösséget hozunk létre, amelynek a tagjai tanácsokat és visszajelzéseket kaphatnak a saját projektjeikről.

#2 Etikett és szokások: hogyan fogunk viselkedni?

Mi az etikett?  Egy csokornyi viselkedésminta (közösségi irányelvnek is hívhatod), amit egy csoportnyi ember elfogadott és eszerint viselkedik. A legegyszerűbb formája az Alapszabályzat minden közösségben – ez legyen leírva, mindenki által elérhető helyen.

A Gamification[HUN] csoportban például van egy külön fájl, a Játékszabályok – ott ez az alapszabályzat. Amellett, hogy ezt többnyire a közösség tagjainak mederben tartására, néha megregulázására használjuk, ne felejtsük el, hogy ránk, vezetőkre is ugyanúgy vonatkozik.

A stílus teszi az embert: amit elvársz a tagjaidtól, úgy viselkedj te is. Erre ráadásul érdemes rendszeresen emlékeztetni őket. Ha valaki megsérti az egyik szabályt, akkor lehet emlékeztetni, hogy pontosan milyen elvet hagyott figyelmen kívül, de akár időnként „sértés” nélkül is lehet hivatkozni az etikettre.

A vállalkozóknak szóló, havonta megrendezett meetupunkon, a Collabrin például kezdéskor mindig elmondjuk, hogy „köszi, hogy a telefonotokat majd a meetup végén visszahangosítjátok”.

Ó, és még valami: az etikett frissíthető tartalom. Rögtön az elején biztosan nem fogsz mindenre kiterjedő szabályrendszert kidolgozni, és nem is kell. A szerinted legfontosabbakat szedd össze, a kirvó eseteket pedig kezeld a lehető legjobb tudásod szerint.

#3 Találkozási pontok: hol és hogyan találkozik a közösségünk?

Az emberek szeretnek beszélgetni. Találj valamilyen kommunikációs csatornát, hogy ebben segítsd őket. hírlevél lista (amire mindenki tud írni), Facebook csoport, Whatsapp csoport, Discord csatorna, Slack csatorna. Úgy válassz csatornát, hogy elbírja a növekedést (van-e létszámkorlátja? lelassul-e nagy tömegnél?), valamint a tagok már ismerjék és lehetőleg használják is (ne kelljen új felületet megismerni).

Rendszeresen bátorítsd a tagokat, hogy minél aktívabbak legyenek a közösség életében! Ebben segítenek a kérdések, a szavazások, sőt akár direktben írhatod vagy mondhatod is nekik, hogy ha van kérdésük vagy releváns témájuk, akkor dobják be a közösbe.

Mivel az autonómia erős belső motivációnk, érdemes szabadságot adni a tagoknak. Például bárki posztolhat szabadon a csoportba moderáció nélkül, vagy mondjuk alcsoportokat hozhatnak létre („klánok”). Ez persze egy optimalizálási kérdés: mekkora szabadságot adj nekik? A diktatúra is közösség, csak kevesebben mosolyognak benne.

#4 Csoportszerepek: kezdőtől a veteránig

Minden ember szerepe idővel megváltozik egy közösségben. Halk szavúból véleményvezér, kezdő játékosokból tornákat nyerő bajnok lehet.

Ha visszagondolsz arra a pillanatra, amikor először sakkoztál (vagy bármely játékkal játszottál), akkor vajon ugyanaz volt a motivációd és a hozzáállásod az első alkalommal, mint az ezredik esetén?

Jó eséllyel nem: menet közben változol te is, fejlődik a tudásod, alakulnak a motivációid. A lelkes kezdőtől eljutni a nagymesteri szintig pedig egy jól leírható fejlődés, amit gamificationben úgy nevezünk, hogy a játékos életútja. Ennek az alábbi négy szakasza van:

Ezzel a módszerrel le tudjuk írni a közösség tagjainak viselkedését, motivációit és szerepét, ahogy minél több időt töltenek egy közösségben. Az alábbi bekezdésekben a motivációkat az Octalysis nevű módszertan szerint hívom, érdemes ezzel is megismerkedned, hogy teljesen értsd a fázisokat.

Felfedezés fázis

Az első fázisban azt kell végiggondolnod, hogy az emberek miért lépnek be ebbe a folyamatba, miért lesznek egy közösség tagjai? Ez a fázis ott kezdődik, hogy valahonnan értesülnek a közösségünkről és egészen addig tart, amíg csatlakoznak hozzánk.

A legfőbb motivációk a leendő tagnál ilyenkor a magasztos cél lehet (mire jó a közösség? Mit tesz jobbá a világon?), a személyes fejlődésük (jellemzően a tudásközösségeknél ez a helyzet), illetve a kiszámíthatatlanság (adok-veszek csoportok, kuponos csoportok).

Ebben a fázisban remekül fel tudunk használni néhány játékmechanizmust. Adhatunk narratívát: legyen egy sztori, amit mesélhetünk másoknak, amit a tagjaink mesélhetnek a közösségről. Játszhatunk a FOMO-ra is (félek, hogy kimaradok valamiből), különböző elérhető szinteket tehetünk a közösségbe (a fejlődéssel ezeket lehet elérni), a tanulási utat megmutathatjuk, illetve az összetartó közösséget is.

A Toastmasters klubjai a közösség és tudás kommunikálásában rendkívül erősek a felfedezés fázisban. itt a veszprémi csoportról egy kép, amelynek én is tagja vagyok:

Betanulás fázis

A második fázis akkor kezdődik, amikor a tag csatlakozik a közösséghez, és addig tart, amíg az alapvető szabályokkal megismerkedik.

A fejlődés és a visszajelzés kéz a kézben járnak ebben a fázisban, amelyet közösségi elemekkel támogathatunk. Ezt még megfejelhetjük tulajdon-típusú motivációkkal: kezdjünk el adni dolgokat a tagoknak.

A narratíva mellett készítsünk sok lépésről lépésre vezető útmutatót (tutorialt) az új tagoknak, álltsunk eléjük mérföldköveket, amiket elérhetnek, tegyük őket közszemlére (mutassuk be a közösségnek), sőt adhatunk nekik valami közösségre jellemző dolgot, amivel ők maguk elbüszkélkedhetnek (például egy jelvényt).

Az egyik kedvenc példám a Timefulness csoport. A csoport vezetője, Stipi készített egy rendkívül részletes leckerendszert csoporton belül, ami lépésről lépésre jobb időgazdálkodóvá tesz.

A jelvényekért sem kell messzire menni: nyugodtan lopj ötleteket a hadseregtől, vagy pörgess bele a jelvényekről szóló bejegyzésünkbe.

Elmélyülés fázis

Miután a tag megismerkedett az alapvető játékszabályokkal, akkor elengedjük a kezét, hogy azt csinálhasson a közösségben, amihez kedve van: beszélgessen, megfigyeljen, tanuljon. Ez a fázis addig tart, amíg a közösség összes lehetőségét ki nem próbálta legalább egyszer.

Ebben a fázisban is erős motiváció lehet az alkotás és visszajelzés (csinálhassanak dolgokat és kapjanak visszajelzést, hogy milyen lett), a közösség továbbra is. Emellett erősödik a tulajdon (több mindent adhatunk a tagoknak), ezzel együtt pedig a hiányra és elkerülésre is építhetünk.

Több játékmechanizmus segíthet ebben: csoportos küldetések, a gyűjthető kollekciók, a közösségi ajándékozás, és természetesen a különböző döntési helyzeteket is engedjük (a tag választhasson, hogy mikor-mit-milyen sorrendben tesz).

Végjáték fázis

Ha egy tag az összes lehetőséget kipróbálta egy közösségen belül, akkor veteránná válik és átlép a végjáték fázisba. Itt a fő kérdés mindig az, hogy mit tudunk nyújtani azoknak, akik már a közösség minden részét ismerik?

Érdemes ismét visszanyúlni a magasztos célhoz, minél jobban bevonni őket a közösség szervezésébe, illetve a hiányra és az elkerülésre is építhetünk. Alakítsunk ki mentorendszert, vezessünk be valami elitizmusra épülő megoldást (csak a veteránok élhetnek a lehetőséggel), esetleg meglepetés jutalmakat találhatunk ki (easter egg).

A tagsági életciklus

Ahogy korábban említettem, egy ember a fenti fázisokon megy végig egy közösséghez csatlakozás során. Ezekben a fázisokban eltérően hívhatjuk a tagokat (az R betű valamilyen rituálét jelent):

  1. Látogató: akinek nincs állandó része a közösségben
  2. Újonc: új tag, akinek meg kell mutatni a közösségen belüli életet és szabályokat
  3. Tag: már ismerik a szabályokat, részt vesznek a közösség életében
  4. Vezető: önkéntesek vagy munkatársak, akik segítenek fenntartani és menedzselni
  5. Vének: régóta közösségtagok (tagok vagy vezetők), folyamatosan megosztják a tudásukat és ápolják a közösség kultúráját

Az egyes ciklusoknál egy folyamatábrán is megmutatom, hogy milyen lehetőségei vannak az adott fázisban egy tagnak a közösségen belül.

Látogató

Képzeld el, hogy valaki odalép a küszöbödre és azon gondolkodik, hogy belépjen-e, beléphet-e, mit kérdezzen odabent, kiben bízhat? Ő egy Látogató.

Üdvözöld a Látogatókat! A legfontosabb infókat oszd meg vele, és a közösség főbb értékeit. Az üdvözlésbe kerülhet még: GYIK (gyakran ismételt kérdések), tagsági követelmények, küldetésnyilatkozat és háttérsztori, szabályok és irányelvek. Egy Facebook csoporthoz csatlakozáskor például ezeket a csoport leírásába és szabályok közé mind le tudod írni.

Extra ötlet: figyelembe vehetsz valamilyen személyiségtipológiát (például a HEXADot), és mindegyik típusra megfogalmazhatsz egy „Azért jó, ha csatlakozol, mert…” mondatot (valamelyik biztosan meggyőzi az érdeklődőt).

Újonc

Az Újoncok szeretnének minél hamarabb teljes értékű taggá válni, de mindenekelőtt üdvözölni kell őket és eligazítani. Ezután néhányan csak „üldögélni” fognak csendben, de néhányan aktívabbak lesznek.

Remek megoldás, ha van tagsági rituáléd:

látogató >> (rituálé: levélben értesítés > ajándék > bemutató esemény) >> tag.

A tagsági rituálé olyan események sorozata, amelyek akkor történnek meg, ha valaki csatlakozik a közösséghez (lehet mindhárom lépés, de egy is elég). Amit mindenképpen kiemelnék: küldj az Újoncoknak egy „Most már egy vagy közülünk” üzenetet, pozitív hangnemben, informatív legyen, de csak a kezdeti lépéseket írd le. A G[HUN]csoportban például hetente van egy #hello poszt, ahol köszöntöm az utóbbi 7 napban csatlakozott tagokat:

Most már a folyamatban idáig jutott az Újonc:

Tagok

Az Újoncok között lesznek aktívabban és passzívabbak. Az aktív újoncokból idővel Tagok válnak: tartalmat osztanak meg, hoznak létre, kommentelnek. Általánosan igaz a csoportösszetételre az 1-9-90%-os szabály:

  • a csoport 1%-a fog tartalmat gyártani (posztokat, beszélgetéseket indítanak)
  • 9% fog kommentelni, esetleg megosztani
  • 90% pedig csak csendben figyeli a történéseket – és ezzel nincs semmi baj

Minden közösség nagyjából így épül fel, és egy valamit ne felejts el: aki nálad 90%-os, az más közösségben 1%-os, de a tartalmakat ők is fogyasztják.

Vezetők

Néhány Tag idővel nagyobb szerepet szeretne vállalni a közösségben, belőlük lesznek a vezetők (több ilyen szerep is lehet). A vezetővé válás egy nagy fordulópont a közösség és a tag életében is, ezért érdemes a vezetővé válásnak is rituálét adni (lehet kiválasztás, képzés is, illetve sikeres „végzés” is).

Különféle szerepköreik lehetnek, de nincs minden közösségben mindegyikre szükség (házigazda, eseményszervező, zsaru, támogató) – és ezek a szerepek is idővel kialakulhatnak, ráadásul egy vezető több szerepet is vállalhat (főleg induláskor ez törvényszerű).

Vének

Idővel a Vezetők kiöregednek a vezetői szerepből és hátralépnek a közösség mindennapi életéből, így válnak Vénekké, akik a tudást és a kulturális örökséget hordozzák és közvetítik (a Vén kifejezés a tudásukra vonatkozik, nem a korukra).

Gyakran a Véneket kérik fel, hogy a különböző ceremóniákat levezessék (például az Újoncok rituáléit, vagy a vezetővé avatást). Néhány csoportban gyakran tartanak úgynevezett Bölcsesség Pillanatait: ez egy esemény, ahol a Vének megoszthatják a tudásukat a csoporttal (például egy Facebook live adásban).

Én például egyetem alatt kollégiumi senior voltam („szinttanár”). A kollégiumi évkezdő táborba, a Kopogtatóba a régi, ex-seniorokat rendszeresen visszahívják vetélkedőket levezetni. Itt a bizonyíték (a jobboldali pirospólós vagyok én):

Itt van az utolsó, a teljes folyamatábra, jól nézd meg:

Ha jól megnézted, akkor feltűnhet az, hogy egy jól definiált kezdőpontja van ennek a tagsági életciklusnak. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy nincs egyértelmű vége: nincs olyan cselekvés vagy esemény, ami ne kötődne egy másik eseményhez, taghoz vagy rituáléhoz.

Ez jelenti azt, hogy a közösségünk fejlődő és önfenntartó.

#5 Események

Minden régóta fennálló közösséget a közös eseményeik hoznak össze: családi vacsorák, heti kártyázások, klubtalálkozók, éves meetingek. Az alapgondolat az, hogy olyan eseményeket szervezz, amely érdekli a tagokat.

Három alapvető eseménytípussal gazdálkodhatsz: találkozók, előadások, versenyek.

Találkozók:

  • kiscsoportos események, lényegük a részvétel („gyere el, jó lesz”)
  • ezek tulajdonképpen beszélgetések, előre definiált helyen és időben
  • egyértelműen jelzik a találkozó témáit

Előadások:

  • tudás- vagy élményadás célú rendezvény (egy vagy több résztvevő kiemelkedik, ők adnak elő)
  • lehet tréning, beszéd, beszámoló, interjú, ilyesmi
  • általában különválik a nézőtér és a színpad
  • példák: új tagok segítésére videó, virtuális konferencia, Facebook live adások

Versenyek:

  • egyszerre vagy egymástól független időben feladatokat megoldó játékosok között zajló esemény (vannak versenyzők és vannak „nézők”)
  • példák: kvízek, tervezési feladatok, csapatos versenyek, kihívások

Készíts éves eseménytervet, ha teheted: milyen eseményeid lesznek és mikor, melyiket ki szervezi, ki fog részt venni, milyen szerepek lesznek, mi lesz a follow-up. A G[HUN] csoport borítóképén például láthatod, hogy hétfőn live adás lesz, kedden a #hello poszt, csütörtökön pedig új blogbejegyzés.

#6 Rituálék – így fejlődünk

A rituálék különleges formái az eseményeknek. Segítenek egyik életszakaszból átlépni a következőbe. Ballagás, keresztelő, házasság, temetés – ezek mind rituálék.

Néhány rituálé mindennapos (köszönés), néhány szezonális (húsvéti locsolás), néhány pedig sorsfordító eseményekhez köthető (házasság).

Két rituálét szinte kötelező kialakítanod: a tagságit és a vezetőit.

tagsági: látogató >> (rituálé: levélben értesítés > ajándék > bemutató esemény) >> tag.

vezetői: tag >> (rituálé: választás >képzés >végzés) >> vezető

Emlékezhetsz a jeles napokra is: szülinap, névnap, egyéb évforduló (ezt akár nyilvánosan, a közösség előtt, vagy privátban is megteheted).

Közösségi ünnepeket is létrehozhatsz: évente megrendezett események, amelyek valamilyen szempontból különlegesek. Ezek lehetnek már létező ünnepek, amelyeket a tagok jellemzően ünnepelnek, de akár saját ünnepeket is kitalálhatsz. Nekünk ilyen a májusi GAMAKO, vagyis a Gamification Magyarország Konferencia.

#7 Vezetői szerepek – akik a közösséget terelgetik

A vezetők lehelnek életet egy közösségbe: üdvözölnek, tartalmat hoznak létre, kérdeznek, karbantartanak, építik és ápolják a kultúrát. Ezt azonban nem tudja mindenki csuklóból kirázni, ezért szükség van vezetői képzésre is, ráadásul minél több a feladat, annál nagyobb a szükség több vezetőre.

A vezetőket érdemes valahogy kiemelni a tagok közül. Miben különbözteted meg a többi tagtól?

  • egy misén például a ruházat árulkodik
  • egy bárban vagy börtönben a hely jelöli (csapos, igazgató)
  • egy házibuliban nehezebb, a csoportdinamikából következtethetsz

Azt javaslom, hogy stabil, erős, pici kezdésed legyen kevés, de képzett vezetővel. Ráadásul ez egy soha véget nem érő történet, mert vezetőként is fejlődnöd kell: keress könyveket, kövess leadership témában embereket, beszélgess más vezetőkkel!

Rengeteg dolgot meg lehet és kell tanítani a vezetőknek, de közösségtől függetlenül az alábbi dolgokat mindenképpen vedd előre:

  • közösségi alapelvek és vezetői stílus
  • szakmai tudás
  • gyűjtemény a leggyakrabban előforduló helyzetekről és azok kezeléséről
  • eszkalációs sor: ha ő nem tudja megoldani, kihez forduljon

Ezeket a képzéseket ráadásul mentorként remekül el tudják látni a Vének.

Kell-e egyáltalán nekem közösség?

Nem. Attól, hogy a csapból is az folyik, hogy közösséget kell építened, egyáltalán nem kötelező. Viszont ha szeretnéd, és rászánod az idődet és energiádat, akkor egyszerűen butaság lenne a fenti stratégiák nélkül belevágni.

Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy az utóbbi (több mint 10 év) időben rengeteg különböző közösséget indítottunk el és tettünk önfenntartóvá ezekkel a módszerekkel. Van köztük retorika klub, gamification szakmai közösség, konferencialátogatók csoportja, illetve vállalkozók és freelancerek helyi csoportja is.

Nem azt mondom, hogy ez a poszt a stratégiákkal az aranytojást tojó tyúk, és ezután semmi extra dolgod nem lesz. Azt mondom, hogy ha hosszútávon fennmaradó és (nem csak létszámban) fejlődő közösséget akarsz felépíteni, akkor az tudatos tervezést igényel.

És egyébként is, mi a legrosszabb, ami történhetne?

Mi vagyunk a Kollektíva

Itt a Kollektívánál azzal foglalkozunk, hogy játékokkal és tudománnyal hatékonyabbá és érdekesebbé tesszük a világot.

Mostanában írtuk, olvastad?

Kövess minket Facebookon

Az alapozó e-book megvan már?

Oszd meg és uralkodj:

Share on facebook
Share on email
Share on linkedin
Share on pinterest

Írtunk egy brutálhasznos , ingyenes e-bookot a témában.

Érdekel?

Játékosítás kezdőknek (vállalkozás verzió)

Készítettünk egy e-bookot a gamificationről azért, hogy te ne csak értsd, de használni is tudd a munkádban. Hova küldhetjük?

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Az adatvédelmi nélkül sajnos nem lesz az igazi.
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Vigyázunk az adataidra. Adatkezelési tájékoztatót itt.

Játékosítás kezdőknek (oktatói verzió)

Készítettünk egy e-bookot a gamificationről azért, hogy te ne csak értsd, de használni is tudd a munkádban. Hova küldhetjük?

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Az adatvédelmi nélkül sajnos nem lesz az igazi.
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Vigyázunk az adataidra. Adatkezelési tájékoztatót itt.