Itt van néhány izgalmas bejegyzés
Képzeld el, hogy felbérelsz valakit arra, hogy rendben tartsa a háztartást. Azonban minden egyes alkalommal el kell mondanod, hogyan működik a mosogatógép, a mosógép, külön kell szólni, hogy teregessen, a villanyt se kapcsolja le mindig távozás előtt, és így tovább.
Ismered Óz, a nagy varázsló történetét? A címadó szereplő egy végtelen hatalommal rendelkező, hatalmas ember – pontosabban mindenki ezt gondolja róla, amíg Dorothy és az útitársai meg nem ismerik személyesen. Ekkor ugyanis kiderül, hogy Ózban semmi misztikus és mágikus nincsen.
Rövidke életem során én még nem találkoztam senkivel, aki nem szerette volna a történeteket: egy jó könyv, film vagy sorozat képes lekötni a figyelmünket és fenntartani a kíváncsiságunkat. Annak van igazi szuperereje, aki képes a történetek, a narratíva erejét felhasználni a saját munkájában – például gamificationnel karöltve.
A gamification nem technikai sport, de könnyen gondolhatjuk ezt. A médiában, a blogposztokban csak úgy röpködnek az applikációk, honlapok és digitális példák, amikor gamificationről esik szó. Nem azt mondom, hogy eretnekség digitális eszközöket használni, ha játékosítani szeretnél. Azt mondom, hogy érdemes a lehető legjobb eszközöket megkeresni és használni.
Ha valaha tanultál (vagy tanítottak neked) projektmenedzsmentet, akkor bizonyára találkoztál Peter Drucker nevével. Druckerről annyit kell tudnod, hogy ő a menedzsment Mózese: milliók követik a tanításait, és teszik így hatékonyabbá a saját munkájukat, cégüket, életüket. Drucker mondta azt, hogy ha valami nem mérhető, akkor nem is irányítható. Bólogatnunk sem kell, hogy tudjuk, ebben mind egyetértünk.
„Ki a célcsoportod?” „Mindenki!” bizonyára te is hallottál már ilyesmi választ erre a kérdésre. A célcsoport meghatározás fontossága vitán felül áll: tudnunk kell, hogy kit akarunk noszogatni a folyamatunkban. Ha ezzel egyetértesz, akkor valószínűleg azzal is, hogy minél konkrétabban írunk le egyetlen személyt a teljes célcsoportból, annál személyre szabottabb lesz a folyamatunk, annál hatékonyabbak leszünk. Erre a hatékonyságturbózásra szolgál a perszónaalkotás.
Követed a kiadásaid valamilyen formában? Applikációban, szoftverben, füzetben? Igen? És előfordult már veled, hogy elfelejtettél rögzíteni egy kiadást? Esetleg nem is figyelsz a költéseidre?
Bármelyik állítás is igaz rád, ha érdekel a játékosítás, az alábbi esettanulmány érdekes lehet számodra.
Álltál-e már úgy egy fagyispult előtt, amiben volt harminc (persze finomabbnál finomabb) ízű fagylalt, hogy „úristen, mindet akarom”? Aztán persze rájöttél, hogy nem elhanyagolható egészségügyi problémád származna belőle, úgyhogy muszáj választanod. De melyiket? Semmit sem akarsz kihagyni, ugye?
„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Az ember tragédiáját bizonyára ismered – az idézett sorral rögtön az elején találkozunk. Ha most egy pillanatra letesszük a szakmai kalapunkat, akkor bevallhatjuk egymásnak, hogy mind éreztük már ezt a pályánk során legalább egyszer korábban.
Amikor te kételkedsz a saját ötletedben, hogyan lehetne elvárni másoktól, hogy lelkesedjenek érte? Ha elvállalsz egy munkát és időközben azt gondolod egy ponton, hogy mégsem leszel képes elég jól megcsinálni, akkor hogyan várhatnád el másoktól, hogy elhiggyék?
Bosszankodtál-e már valaha azon, ha egy honlapon nem tudtad, hogyan kell a következő képernyőre ugrani? Vagy nem tudtad, hogyan lehet egy webshopban kosárba tenni a terméket, vagy leiratkozni egy hírlevélről, vagy beállítani az új tévédet? Lehet, hogy meg akartad tenni, az is lehet, hogy meg is tudtad volna, de nem volt egyértelmű, hogy mit is kellene csinálnod.
Ha valami kötelező, akkor gyakran nyűgnek érezzük. Pedig ahhoz, hogy a munkánkban előre tudjunk haladni, muszáj megtennünk a mindennapi kötelező köröket: e-mailezés, ügyfelekkel való kapcsolattartás, értékesítés, leltár, számlázás, könyvelés, miegymás.