Itt van néhány izgalmas bejegyzés
Biztosan láttál már egy-egy videóban vagy bejegyzésben egy jó tippet, amit a marketingedben, az applikációdban vagy az oktatásodban felhasználhatsz. Mit szólnál, ha most összeállítanánk egy 44 tippet tartalmazó bejegyzést?
„Supershop van?” Mikor hallottad utoljára ezt a kérdést? Ha van kártyád, tudod, hogy miért kaphatsz rá pontot? A pontrendszer az egyik legegyszerűbben beépíthető játékmechanizmus. „Pislantottál egyet, 2 pontot kapsz érte!”. „Üdv újra itt, 10 XP jár a bejelentkezésért.”. „Főgonosz legyőzve, végtelen mennyiségű XP a jutalmad.”. Hogyan lehet ezt hatékonyan kidolgozni?
Mitől lesz izgalmas egy film? Mitől nem tudsz letenni egy regényt? Miért találsz lebilincselőnek egy előadást? Mitől lesz bármilyen történet érdekfeszítő? Olyan, amire akár hetek, hónapok, évek múltán is emlékszünk? És ami a legfontosabb: hogyan tudunk ilyet írni?
Bevezetés, tárgyalás, befejezés. A fogalmazás szentháromságával minden általános iskolás szembekerül tanulmányai során. Adott ez a keret, amelyet nem mindig csúcslelkesedéssel tölt meg a nebuló. Azokra gondolok főleg, akiknek nehezére esik az írás – ők inkább szóban mesélik el a hihetetlen hétvégéjüket, írásban pedig maximum a Messenger üzenetig, közösségi oldalas bejegyzésig, Insta sztoripötyögésig jutnak.
A gamificationről szóló beszélgetésekben és könyvekben gyakran emlegetik a neurotudományokat, a neurotranszmittereket és az agy kémiáját. A neurotranszmitterek olyan vegyületek, amelyek az agyban közvetítenek különböző jeleket. Ebben a posztban azokról a vegyületekről lesz szó, amelyeket a gamificationnel munkára bírhatunk. Négy neurotranszmitterről érdemes szót ejteni, ezeket DOSE-nak rövidítik: dopamin, oxitocin, szerotonin és endorfin.
Ismered az üzemanyagturizmus kifejezést? Ez az a jelenség, amikor képesek vagyunk többet kocsikázni pusztán azért, mert távolabb olcsóbb az üzemanyag. Ez klasszikus példája a zsoldoshűségnek. Ugyanennyire vagyunk hűségesek az információhoz is: ha egy blogtól folyamatosan hiteles és hasznos információkat tanulsz, akkor erős zsoldoshűség alakul ki részedről, ami továbbfejleszthető.
Hogyan lehet valami egyszerre régi és új? A gamification mint fogalom, mint többé-kevésbé körülhatárolt terület még nem nagykorú. És ha nem ragaszkodunk a névhez? Akkor bizony már évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is léteztek játékosított megoldások.
Érezted már azt, hogy folyamatosan tanulnod kell azért, hogy a legjobbak között maradhass? Akár a személyes, akár a céges kalapodban olvasod ezt a posztot, biztosan igen a válasz a kérdésre. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy most olyat fogsz tanulni, aminek a 70%-át már eddig is ismerted?
2018 novemberében a gamification világ két napra Amszterdamra szegezte vigyázó tekintetét: második alkalommal rendezték meg a Gamification Europe Conference-t. 180 résztvevő a világ minden tájáról összejött beszélgetni egy jót a játékosításról. Előadások, esettanulmányok, ötletek és kapcsolatok – mit hoztunk haza a konferenciáról a hűtőmágnesen kívül?
Az a baj a világgal, hogy már nem tudunk olvasni. Hiába a sok évnyi iskola, a világ összes könyve és az információdús blogposztok, nem tudunk olvasni, mert alig van rá időnk. Néhányan most biztos elkezdik rázni az öklüket: „Mindenkinek arra van ideje, amire akarja!” – persze, persze.
Béna nyereményjátékot és soha-ki-nem-hirdetett karib-tengeri álomutat annyit láttunk már, hogy számon se tudjuk tartani. Megcsappant a bizalom a social mediában felbukkanó játékokban és játékszerű kampányokban, okkal.
„Az egészség nem játék, de közel állhat hozzá.”